Próbálj!

Próbálj,
Mert élned kell,

Mert Szükséged van rá,

Mert nem kell elbújnod ha szégyelled magad,
Nem kell bólogatnod, ha mindenki tagad,

Nem várhatsz örökké a beteljesülésre

Mint súlyos beteg a meggörbülésre!

Próbálj,
Ragadd meg,
Már megtaláltad,
Csak szorítsd erősen, ahogy tudod,
Mert ha a becsületedet jó mélyre is dugod,
Lelkedbe kapaszkodik, egy életre, mélyen,
Mint az első csókod, vagy egy iskolai szégyen.


Próbálj,
Mert élned kell
Mosolyogj rá,
Mert minden áldott percben megéri,
És ha a mosolyodat mosolyra is cseréli
Az lesz a legszebb és leglassabb éjszaka,
Szomorú évednek csodálatos évszaka.

Próbálj,
Mindenképp,
Mert próbálnod kell,
Közeledik, amikor mindenki hátrébb lép
Barát híján vagy és túl sok az álomkép,
Mert kapaszkodót keresel és talán végre itt van,
Megmar, igéz, bűvöl, s soha el nem Illan!