Minden kimondott szóval
Lovaglok az alkony felé,
Minden egyes nyeléssel
Elrejtem egy részem belé.
De én a csend bajnoka vagyok,
Így halálra vagyok ítélve.
Nem értik ők, mit akarok,
Hát nem vagyok kímélve.
Csattog az ostor kezükben,
És csak ritkán ütnek mellé,
Nem is kérdés, hogy e világ
Övék, vagy a csendeseké?
Nyelek, mert azt hiszem,
Jobbkezet ad a tétlenség,
De vérszemet kaptak,
Késő. Nyeregben az ellenség.
Vigyázz hát nagyon, mert
A csend bajnokát ütik!
Rúgják,sértik, leszólják,
Saját kínjukat is rásütik!
Látszik,szeretik ezt csinálni,
Merthogy lételemükké tetted,
Így eljön a pillanat, mit nehéz felfogni:
Csodák között veszted el a hited !