A hermafrodita, a szociopata, az egoista és egy hisztérikus házaspár életútja-
az Így jártam anyátokkal sorozatkritikája
(2014.9.6., 19:00)
9 év és 208 rész után tért örök nyugovóra az Így jártam anyátokkal. Bár az elmúlt évek egyik legsikeresebb, ha nem legsikeresebb szituációs komédiáját egyszer már elkaszáltam (úgy a 7.évad közepén), pár hete visszatértem, hogy bevégezzem a küldetést, és megtudjam, milyen befejezést hoztak össze ennek az ikonikus sorozatnak. Rosszul döntöttem.
Volt ez a sorozat, az elején egy nagyon frappáns alapkoncepcióval – ugyanis már az elején tudtuk, hogy hova fogunk kilyukadni, a sorozat csupán a „hogyan“-t mutatta be. Tette ezt az első három évad folyamán üdítő frissességgel és ötletességgel. Aztán az „Anyátok“ rohamos ütemben hanyatlani kezdett, a szereplők elcsépeltté, meseszerűvé és azonosulhatatlanná váltak. Pedig az elején még azt a célt szolgálták, hogy átérezzük helyzetüket- ott volt a reménytelenül romantikus, párját kereső Ted, az új közegbe beilleszkedni próbáló Robin, egy komoly kapcsolatban élő, házasságot tervező párocska (Lily & Marshall), valamint az elsődleges humorforrás, Barney. Őszintén, az elején voltak olyan részek, ahol még én is átéreztem Ted vívódását, de úgy a 7.évad környékére már a legkisebb empátia/szimpátia is eltűnt belőlem. Nem csak iránta, az egész sorozat iránt. A készítők felnagyították Ted egyébként is gyakran megjelenő nőies oldalát, az idő előrehaladtával azonban elvetették a sulykot, és a főszereplőből egy olyan elviselhetetlen (ciki,gáz) hermafrodita képződményt csináltak, akit a férfinézők teljes szívből rühelleni kezdtek és még a nők közül is páran megdöbbentek az identitását elvesztő figurán.
Nehéz volt a továbbiakban úgy kedvelni a sorozatot, mint kezdetben- ennek pedig az volt az oka, hogy az öt főszereplő mindegyike bosszantóan ellenszenvessé vált. Ted nyálözöne mellett a felszínre került Robin páratlan egoizmusa és bunkósága, Barney súlyos szociapata mivoltja, valamint Marshall és Lily részenként változó, világrengető (valójában azonban piti) problémái.Az írók mintha szándékosan a karakterek rossz oldalaira gyúrtak volna rá. Az azonosulhatatlanság után tehát maradt a történet- de többé az sem kecsegetett többé sok jóval: a poénok száma drasztikusan lecsökkent, az ötletesség teljesen kiveszett a sorozatból.
Idővel félni kezdtem, hogy nem kezdenek semmit a rendkívül ígéretes alapsztorival, és sajnos így is lett. Egy bosszantóan olcsó húzásként az utolsó előtti évad fináléjában előhuzakodtak egy teljesen random csajjal (de ő legalább szimpatikus volt és az első pillanattól fogva szerethető), akiről kiderült, hogy ő a milliók által várt anya.
Ez nem jelentett mást, mint hogy kiderült: a sztori, amiről úgy tetszett, hogy jól át van gondolva, valójában teljesen üres és koncepciótlan. Sok helyen, sokféleképp megírták akkoriban: ez volt a sorozatos történelem egyik legnagyobb kihagyott ziccere.
Az utolsó évadok gyakori betegése, hogy a sorozatok mélypontját jelentik. (Lásd: Lost, Dexter), és ez ezúttal sem volt másképp. A teljes egészében az esküvő helyszínén játszódó történet valójában már nem komédia volt, hanem egy abszurd dráma.
A sorozat szép éveit nem feledve úgy gondoltam, hogy egy jó finálé még így is helyre teheti a három átlagos (4.-6.) és három borzalmas (7.-9.) évadot, de az utolsó rész gyakorlatilag romba döntött mindent, amit a sorozat a kilenc év alatt felépített. Érdemes cikkek és hozzászólások után nézni a neten- „A rajongók arconköpése“ és az „írok hazudtak“ vélemények még a finomabbak közé tartoznak. Én teljesen megértem.
A végjátékban pár perc alatt sutba vágták Ted, Robin és Barney több évados karakterfejlődését, az anyával csúnyán elbántak, Barney-val meg talán még annál is jobban. A megbotránkoztató, világszerte nagy elégedetlenséget kiváltó finálé miatt most joggal keserű a szájíz, mert ennek a sorozatnak minden lehetősége megvolt, hogy egy időtálló, örök klasszikussá váljon. Mint a Jóbarátok.
Így viszont még talán a legelvakultabb rajongók sem merik majd a HIMYM-et a legendás sorozattal egy lapon említeni.