A legszebb klasszikus érzelemkifejezők
(2013.9.4., 22.19)
1.Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
2.Verlaine: Őszi chanson
(fordította: Tóth Árpád)
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél...
Oh, múlni már,
ősz! húllni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
3.Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rõzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Õsz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt belé
S Párisból az Õsz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögõ lombok alatt.