(2013.10.12., 23:15)
"Próbáld ki, hogy milyen érzés halk esőben ázni."
Írtam nem is olyan rég egy versemben. Hát én most kipróbáltam. És meg kell mondjam, megborzongató, és hihetetlen vágyakat felgerjesztő élmény volt.
Ahogy hullottak rám a hűs cseppek, egyszerre tudatosítottam, hogy enyém lehet minden, és hogy nincs semmim. Különös,leírhatatlan érzés volt. Nagyon éles ellentétet képviseltek ezek az érzések,mégis megtaláltam a kettő között azt a harmóniát, azt az állapotot, amitől nem voltam sem túl mámoros, sem túl szomorú. Ahogy tegnap este sietve haladtam hazafelé az esőben, egyszer csak rám szállt a nyugalom. Hátravetettem a kapucnit a fejemen, és felemeltem a fejem, hogy az esőcseppek 90 fokban csapódjanak az arcomba. Mélyet lélegeztem, és ezzel egy időben jobb kezem elindult a magasba. Mintha meg akarna fogni egy másik kezet...De sajnos, nem volt ott senki. Csak a levegőt markolászta, miközben esett rá az eső. Elemi erővel tört rám a vágy. Hallani akartam, ahogy valaki lépdel mellettem. Érezni, ahogyujjak szorítják az ujjaimat... Tudjátok, általában "csak úgy" kérem a dolgokat: lényegtelen, hogy kitől/mitől kérem. Tegnap viszont konkrétan az esőhöz szóltam, őt kérleltem, és lehet, hogy egyszer majd az eső meghálálja ezt a bizalmat, amit belé vetettem, és egy hirtelen jött égi áldás majd döntően befolyásolja az életemet.
Hogy mit kértem tőle? Egy lányt, akivel együtt majszolhatok egy kebabot, és közben nem a kalóriák és a fogyókúra miatt aggodalmaskodik,
mivel tudja, hogy ez nekem nem számít. Egy lányt kértem tőle, aki mivel érzi saját maga bizonytalanságát, átadja magát a sodrásnak, azaz
nekem. Akivel színdarabokat nézhetek a pesti Nemzeti színházban, aki ugyanúgy tudja értékelni az ilyesmit, mint én. Átérezni, hogy miközben fogjuk egymás kezét, egy erős hatást kiváltó jelenet miatt egyszerre rándulunk meg. A színdarab után pedig megcsodáljuk a kivilágított szökőkutat, fogócskázunk egyet a füves labirintusban, majd felsétálunk a piramisba, és átöleljük egymást, átölelünk egy várost.
Mondjátok meg, kellenek ennél csodásabb érzések? Csak beteljesülésre várnak.
(2013.10.12., 23:15)
