(2013.12.25., 16:21)

Hagyj el, óh Reménység!
     Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
     Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
     Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
     Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
    A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
    A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
    Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
(Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez)

Hagyj el. Kérlek szépen, nagyon nagyon nagyon kérlek!