(2014.11.6., 15:36)
Az az érzés, amikor olvasol valamit, és az olyan cukros, hogy öklendezel tőle. Az eszem megáll, hogy képesek egyesek ilyet írni. Ezt a szintű nyáladzást én még a legcsöpögősebb verseimben is max csak megközelíteni tudtam. Különösen érdekes, hogy egy ismert, az oldalon sok figyelővel és követővel rendelkező szerzőről van szó. Hetek óta elolvasom, ha valami újjal érkezik, de hihetetlenül semmitmondó és csilivili, versről versre.
Hogy akkor mitől ilyen híres? Valószínűleg régen jobban írt, vagy nyalizott keményen mindehol.
Ez a démoni kölyök is egészen kritikán aluli, Alby meg szegény, már megvan a kora, de hiába ír minden alkalomra és eseményre legalább öt verset, és van kb.rekordszámú verse feltöltve, egy csepp tehetség nem szorult belé. Kár, hogy sose szólt még neki senki.
Szerencsére rábukkantam olyan zsenikre, mint Kovács Gabriella és Molnár Jolán, akik aztán „odabasznak“ rendszeresen minden. Szóval ezzel feliratkoztak a kb tíztagú bandába, akiket becsülök, és akik szerintem művészi szinten űzik a firkálást. Levente,rímkontár,jusziko,Foffi,Magyari Barna, Kicsikinga, Kistenkes és M.Laurens és Lilith közé, hirtelenjében.
„Neked még az enyémnél is kevesebb önbecsülésed van.“ –mondta D, de ő is totál félreért.
Hihetlen, hogyan összeütközik a véleményem mindenkivel az írás jelentősége kapcsán, néha már szabályosan sajnálok belemenni a témába.