Azon mélázok, hogy milyen jó lehet kapni valamit. Mondjuk egy verset, vagy valamit, aminek értéke van... egy alkotást. Sose tapasztaltam még, valszeg mert még nem érdemeltem ki soha. Mit érezhet ilyenkor a fogadó fél? El nem tudom képzelni. És mit éreznék én? Azt sem tudom, bárcsak lennének ilyesmi élményeim.
Nyilván most csak a fájó irigység beszél belőlem, de ez nem oszt-nem szoroz.
VISZONT! Van egy imádnivaló kolleganőm, aki rendszeresen támaszt ad esténként és egy rakás idegen, akik rendszeresen megörvendeztetnek a véleményükkel. És annak is értéke van :) Ezt kellene szem előtt tartania az embernek, és nem azon keseregni, hogy valakiknél csak "örök sokadik" marad.
|
|