(2015.3.20., 22:46)
Nem kizárt, hogy ez az egyre gyakoribb álombéli elkanászkodás és“elborultság“ valójában a tudatalattim egyfajta tiltakozása, mégpedig a való életben folytatott indifferens viselkedésem ellen. Ez a stílus egyébként- ahogy azt megjósoltam- megfojtja az írott szót is. Az elmúlt napokban próbáltam párszor firkálni, de hiába. Egyre gyakrabban jut eszembe az, hogy már mindent leírtam, amit le akartam írni. Nem tudom, hogy ez csupán illúzió, vagy jogos feltételezés,valószínűleg majd az idő eldönti. A tények mellett azonban nem tudok elmenni: amióta írok, nem telt el ennyi idő még vers nélkül. Mindazonáltal a mai barangolásom a Shetland-szigetektől kezdve a Pleisztocénig nagyon jól esett, ha gyakrabban szomjaznám a tudást, mennyivel több eszem lenne.
|
|