Elmondanám. Állandóan csak ezt tenném,
ha tudnám. Ismételgetném, mint
bolond a jelmondatát, és nem félnénk Te
sem, én sem, hogy egyszer a szó a varázsát veszti.
Mert hihetetlen, ahogy fáradt elmém ébreszti,
s mint hűtött vörösbor,
önbizalmamat gerjeszti,
s egy idilli esti környezetben,
mint a Feszty-körkép, megölel.
Dicső költők! Olyan sokan és oly
sokat írtatok a szabadságról,
hát sosem akartatok rabok lenni?
Elveszni vágyaitok börtönében?
Mert hihetetlen, ahogy gúzsban tart
libabőrt generál,
szemével eltalál,
s egyetlen szóval betöri
kemény szívem, könyörtelen.
Köpök rád, szabadság!