(2016. nov. 8., 20:35)
Ha minden csoda három napig tart, ha létezik három perc hírnév, akkor van három perc szenvedély is. Az Anomalisa című stop-motion technikával készült animációs film, amelyet tavaly Oscar-díjra jelöltek, úgy tud egyszerre egy brutálisan nyers, szürreális-realista dráma, valamint átfogó jellemrajz lenni a huszonegyedik századi emberről, hogy a cselekmény jóformán ki sem mozdul egy nyomott hangulatú szállodából.
A történetben egy előrehaladott depresszióban szenvedő férfi játssza a főszerepet, aki egy motivációs könyv megírásával kisebbfajta népszerűségre tett szert: ezt a könyvet érkezik propagálni egy szállodai konferenciára, ahol egy telekommunikáció cég dolgozói előtt készül fellépni. Michael súlyosan deprimált állapotban van: az életuntság teljes egészében eluralkodott rajta, szó szerint mindent és mindenkit un, semmiért sem lelkesedik és egy nyomott hangulatot árasztó szállodai szobában kínkeservesen kortyolgatja italát, várva a... a nagy büdös semmit.
Michael a történet során beszél egy taxissal, beszél a recepcióssal a portán, majd unalmában előbb felhívja a feleségét, és egy kis spontán etyepetye reményében az egyik rég elfeledett közelben élő barátnőjét is. Mindez szörnyen hétköznapian hangzik, de van benne valami nagyon érdekes: Michal fülében ugyanis mindegyik ember hangja ugyanúgy cseng, mindenki pontosan ugyanazon a zavaróan monoton, kifejezéstelen, unott férfihangon szól hozzá.
Csusszanjunk el a tény felett, miszerint a férfi egy nagyon is létező mentális zavarban szenved. Inkább – a filmhez hasonlóan – építsünk a film szimbolikájára, ami egyrészt hihetetlenül mély, ugyanakkor teljesen közérthető: egy közel fogyaszthatatlan filmhez képest meglepően egyértelmű a történet mondandója. A mondanivaló értéke elsősorban abban rejlik, hogy van a magva, ami mindenkinek ugyanúgy átjön, de ez a mag ezerfelé burjánzik tovább és ezen a ponton mindenki beleviheti a személyes élményét és a személyes meggyőződését a kérdéssel kapcsolatban: tényleg „három percig“ tart a szenvedély? Tényleg mindenkire előbb-utóbb ráununk? Tényleg minden kapcsolatba belefásulunk?
Merthogy a következő történik: Michael egy véletlen folytán a szállodában találkozik egy nővel, aki végre a saját hangján szól hozzá. A férfi egy csapásra kizökken a monotonitásból, elvarázsolja a tündéri, egyedi hang a sok egyforma hang között, és innentől csak egy dolog foglalkoztatja: hogy együtt töltsék az éjszakát. Az este jól alakul, Michael végül tényleg egy ágyban köt ki a nővel, és új reménnyel, élményekkel feltöltődve alszik el. Az ébredése viszont annál keserűbb lesz: a csodálatos hangú lány ugyanis már reggel megváltozott hangon szól hozzá: egyrészt ott van még a bájos nőiesség a hangjában, másrészt viszont már hallani a háttérben azt a zavaró monoton hangot, a „mindenki más“ hangját.
Ezek után teszem fel a bonyolult kérdést: vajon mennyi az igazságtartalma a film üzenetének? Újabban immár tudományosan is bizonygatják, hogy három évre van bekalibrálva az a jelenség, amit az emberek szerelemként élnek meg, azután gyakorlatilag megszűnik vagy átalakul. A személyes példám azt sugallja, hogy a filmnek nincs igaza, hiszen nekem speciel van az életemben olyan ember, akivel csak alkalmanként találkozom, de ismeretségünk kezdete óta, azaz több éve minden egyes szavával és a puszta létezésével lenyűgöz, és biztos vagyok benne, ha ez akkor is így lenne ha naponta vele lennék. De vajon igazam van? Vajon ez nem csak az a a gyermeki lelkesedés, az az optimizmussal elfedett naivitás akar lenni, amit Michael is érzett kezdetben a szép hang hallatán? Vagy lehet, hogy én pont nem vagyok Michael és én vagyok az, aki rácáfol a filmre? Égető kérdések ezek, amikre jó lenne választ kapni.
A kissé személyesre sikerült beszámoló végén mit is mondhatnék? Igen, jól érzitek, két dolgot akarok mondani az Anomalisáról: hogy kibaszottul zseniális és hogy hihetetlen mértékben rétegfilm: tízből kilenc embernek messziről el kell kerülnie, az az egy pedig – ha másból nem, hát ebből az ajánlóból – tudni fogja, hogy meg kell néznie.
Olvass tovább: https://llzoliblog.webnode.hu/