Az Argo-akció megnézése után kijelenthetjük: Hollywood új szörnyet szült, Ben Affleck harmadik egész estés produkciója talán még élvezetesebbre sikeredett, mint az előző kettő. Amit a Tolvajok városa után csak páran mertek kimondani, az mára már nyilvánvalóvá vált: Affleck sokkal jobb rendező, mint színész.
Ben Affleck 2007-ben a Hideg nyomon (Gone Baby Gone) című krimivel debütált a rendezői székben, és rögtön elsőre egy hangulatos, érdekfeszítő alkotást tett le az asztalra. A Dennis Lehane regényéből készült film egy remekül összeszerkesztett, vérbeli
krimi- a történet egy elveszett, négy éves kislány körül játszódik, akit Boston összes zsaruja mellett két magánnyomozó is keres. Ben a főszerepet (nagyon okosan) itt még az öccsének, Casey-nek ajándékozta, aki remek játékkal hálálta meg a gesztust, emellett Amy Ryan és Ed Harris is fantasztikus alakítást nyújtott- előbbi egy Oscar-jelölést is bezsebelhetett érte. Bátran kijelenthetem, hogy a Hideg nyomon senkit sem hagyott hidegen, Affleck pedig bezsebelhette az első elismeréseket.
Három évvel később,egy vérbeli krimi után vérbeli akciófilm következett: A Tolvajok városa (The Town) pozitív visszajelzéseket kapott mind a közönség, mind a kritikusok részéről, és Ben Affleck ismét kitermelt egy Oscar-díjra esélyes mellékszerepet- Jeremy Renner talán a mai napig sem játszott olyan jól, mint akkor. Ben ezúttal már elvállalta a főszerepet, és ezúttal is helyesen cselekedett- remek párost alkotott a vásznon a Tökéletes Trükkből ismert Rebecca Hallal. A szerelmi szál beültetése ebbe a hamisíthatatlan rendőrös-bankrablós sztoriba egészen kivételesre sikeredett. Összességében a Tolvajok városa az elmúlt évek legjobb akciófilmjei közé tartozik- az emberek felfigyeltek a kiemelkedő rendezésre, és kíváncsian várták Ben harmadik rendezését.
2012-ben Az Argo-akció még a vártnál is nagyobbat ütött. Az USA és Irán közti jelenlegi feszültség miatt a harminc évvel ezelőtti múltból merített téma ugyanis gyakorlatilag aktuálisabb, mint valaha.
Ami Az Argo-akció legnagyobb erénye, hogy elkerüli a csipkelődést-bár nincs egyetlen pozitív szereplő sem az iráni oldalról, a film szándékosan egy percig sem provokál, így az egészen kis mértékű részrehajlást csak az veszi észre, aki akarja.
Az alkotást sallangmentesként emlegetni túlzás, ugyanis az első perctől az utolsóig ott lappang benne a hazafias önérzet, de ráragasztani a „propagandafilm“ vádat sokkal nagyobb hiba.
Többeteknek az előző két filmben is feltűnhetett, hogy milyen mesterien adagolja a feszültséget a rendező. És ezt,a nyomokban dokumentarista stílusú Az Argo-akcióban Ben Affleck tökélyre fejlesztette- az a fojtogató légkör, amit a film második felében rabul ejt, az izgalom, amit a hat -egyébként teljesen jellegtelen- túsz iránt érzünk, kivételes rendezői tehetségről árulkodik.
Sajnos, mint ahogy az az utóbbi időben divattá vált, az akadémia reakciója sokkal provokatívabb lett, mint maga a film. Az Argo-akció hét jelölést kapott, ami valljuk be,óriási túlzás. Ben Affleck rendezéséért kijár az elismerés, és Alexandre Desplat filmzenéje is valódi mestermunka, de ezeket leszámítva a film nem nyűgöz le- Alan Arkin jelölése például teljesen érthetetlen. Nincs más magyarázat, az akadémia szándékosan forgalmazza ilyen kitartóan a filmet, és ez a jelenlegi politikai helyzetet nézve cseppet sem helyes. Ha idevesszük, hogy az Osama Bin Laden elfogásáról szóló Zero Dark Thirty is bezsebelhetett öt jelölést, valószínűleg minden eddiginél több ember kérdőjelezi majd meg az Amerikai Filmakadémia hitelességét.
Ben Affleckét viszont senki sem fogja- a Pearl Harbor és az Armageddon hőse felnőtt, és valósággal brillírozik a rendezői székben. Ez az ember tud valamit- pár év elég volt neki, hogy napjaink legjobb rendezői közé tornássza magát. És még rengeteg ideje van…