(2017.8.20., 19:43)
Az a kérdés merült fel bennem, hogy miféle inger hatására fajult el a liberalizmus odáig, ahol 2017-ben tart, és mi viszi őket a következő években még ennél is előrébb. Azt már nagyjából körüljártuk, hogy mi képezi az eszmerendszer alapját: a „Fehér, európai, jólétben élő ember vagyok,aki gyilkos, elnyomó, gyarmatosító, rasszista emberek leszármazottja“ mondat jelzőinek együttes hatása váltja ki az egyénből azt a fajta szorongást és bűntudatot, ami miatt saját magán túlmutató, elnyomottakon segítő, közjót szolgáló polgárrá válik.
De hiába állítja azt magáról az egyény, hogy a feladata segíteni az elnyomottakon, miközben a cselekdeteiből sajnos az jön le, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja az elnyomókat büntetni.
De mi az, aminek köszönhetően ma is folyamatosan fejlődik az eszme, a szabadelvűség gondolatisága és maga a liberalizmus? A bűntudat ugyanis semmiképp sem egy egyre csak fejlődő lényecske, vagy egy egyre terjedő betegség. A bűntudat vagy van, vagy nincs. Vagy elkapod, vagy nem. Vagy a gondolatiságodban mutatkozik meg, vagy a tetteidben. Vagy egyikben sem. De önmagában nem egy élő, lüktető, öntudattal rendelkező valami, ami az évek során képes állandóan arcot váltani.
Szóval hogy válik egy nemes, komplett társadalmakat megmentő és emberré emelő eszme egy ilyen zsákutcás, önellentmondásokban fuldokló katyvasszá? A bebörtönzött, hormonkezelt és retardáltnak nyilvánított homoszexuálisok korából hogy jutottunk el a mindenhol indokolatlanul és kéjes élvezettel homofóbot kiáltó önkéntes jogvédők koráig?
Az internet? Igen, ma már az internet a felelős az eszme megváltozásáért, hiszen az internet él, és az emberiség legönkényesebb találmánya, hiszen bármikor eldöntheti, hogy mi a jó, mi a rossz, mi helyes és mi helytelen. Csakhogy a torzulás már legalább egy teljes generációval az internet megjelenése előtt elkezdődött. A TV? Naná, az is rásegített. De az a sanda gyanúm, hogy nem itt kell keresnünk a bibit.
A változás okait abban a korban kell keresnünk, amikor a klasszikus liberalizmus elérte minden fontos célját: megszületett az általános választójog, az állami hatáskör korlátozása, az egyéni szabadság és egyéni jogok robbanásszerű fejlődése. Ezeket a célkitűzéseket a második világháború után Európa egyik fele kipipálhatta, ´89 után pedig már a második fele is. Kapiskáljátok már, hogy hova akarok kilyukadni? Hát hogy az eszme elérte a célját. Hogy a liberalizmus teljesíteni tudta azt, amiért létrejött. És az elváltozás ekkor, ezután következett be.
Szent meggyőződésem, hogy amennyiben egy eszme vagy egy mozgalom eléri a célját, akkor két dolgot tehet: vagy megszűnik (ez az észszerűbb, de ezt a liberalizmus nem tette meg), vagy egy, az eredeti eszmeiséggel nagyon szoros kapcsolatban álló, új célrendszert vezet be (a liberalizmus elméletileg ezt az utat járja, de a gyakorlatban erről természetesen szó sincs).
Ma a liberalizmus képviselői elsöprő többségben nem mások, mint főállású inkvizítorok, akik napi huszonnégyben figyelnek, szagolnak, néznek és fülelnek, hogy aztán a legapróbb jelre, a legkisebb inkorrektségre vagy diszharmóniára teli torokból rasszistát, kirekesztőt, homofóbot, intoleránst ordíthassanak.
Már rég nem az egyén jogai, vagy a szabad piac állnak gondolatiságuk középpontjában, de még csak nem is ezen témáknak az újraértelmezése vagy továbbfejlesztési lehetőségei.
A liberálisok már nagyjából három évtizede képtelenek egy újabb téglát ráhelyezni a régi, atombiztos alapokra, ami akár szebbé, akár erősebbé tenné a mozgalom klasszikus filozófiáját. Hova tovább, az eszme egyre ortodoxabbá válik, ami azért már elég nagy paradoxon. Nincs ínyére az újítás.
És hogy az alapítóatyák és korai képviselők forognak a sírjaikban? Az az ellentábort jobban izgatja, mint őket magukat. A liberalizmus ugyanis a közelmúltban olyan irányzatoknak fogta meg a kezét, amik egyáltalán nem sorolhatók a rokonágazatok közé, és amik kétségbeejtően távol viszik őt eredeti céljától: a liberalizmus odaállt a politikai korrektség és az LGBT mellé, bónuszként pedig totálisan eltorzította a tolerancia jelentését.
És hogy a liberalizmus a nácizmussal és a sztálinizmussal ellentétben nem nyitott pogromokat és haláltáborokat?
Zseniális érv, de én azért inkább így fogalmaznék: MÉG nem.