Balhé franciáéknál vol3
(2014.1.15., 17:22)
Ahogy megígértem- amíg ők foglalkoznak vele, addig én is.
Lássuk csak Charlie Hebdo -ügyben hány általam személyesen ismert ember sorakozott be mögém:
Lilith, Kovács Attila, Dušan Deák.
Ezen kívül pedig újabban I.Ferenc pápa is. Nem sok. De azért jó érzéssel tölt el. Különösen hogy mind a négyen olyan emberek, akiket egyébként is nagyra tartok.
Mondanám, hogy fontosak vagyunk a véleményünkkel, de nem. Sajnos sokkal fontosabb ez a sárdobáló primitív ellentábor. Mert nagyobb. Mert hatalmasabb. Mert hangosabb. Mert megvezethetőbb. (Közben egy érdekes fordulat az ügyben, most olvasom: a Hebdo-folyóirat alapítója többszörös gyilkossággal vádolja Charliet, a főszerkesztőt, aki szerinte egy bolond volt és a halálba vezette kollégáit). Végre itt sem vagyok magam.
„A sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni.“ - mondta egy nagy ember.
Tudom, hogy ha elvégzem a sulit, a médiában van a helyem. De egyre kevésbé akarom, hogy ott legyen. Fel tudjátok ezt fogni?
Megint ugyanaz a jelenség, mint az írás esetében. Mintha tudnám, hogy csinálnom kell, holott nem tölt el sem örömmel, se büszkeséggel, se semmivel. Meg akarom tartani a gerincemet.