Elzárhatja kapuit az ég,
Élesztheti virágát az ősz,
Elvesztheti szerelmét a fiú,
és védheti szőlőjét a csősz...
De az ég attól még nem borul vörösbe,
A virág meg legfeljebb kétszer hervad el,
A fiú is találhat újabb reménysugarat,
A tolvaj meg ezentúl fürgébben szalad el.
Hiába várom kóválygó megmentőm,
Ki megtanít, hogy legyek szívtelen és rideg.
Mert sajnos csak így építhetem jövőm,
Ha szíveket török, s a lelkem jéghideg.
Aláhulltak csillagaim a bús, felhős égről,
Férgek rágnak mindent, mi levegővel táplál,
Meg kell, hogy feledkezzem minden jóról,szépről,
Az órám idő helyett csak bánatot számlál.
Bántó őszi lelkek (2013.9.23., 16:13)
