Kábítottál illatoddal,
osztoztál a bánatommal,
körbefontál, nem engedtél,
rút magánytól megmentettél,
Csodáltalak áhitattal,
s játszottam a gondolattal,
hogy ha egyszer kezem fogod,
megszentelem azt a napot.
Te voltál a titokzatos,
rossz kedvvel is varázslatos,
az egyetlen ideálom,
az elérhetetlen álom.
Ködbe bújtatott a versem,
és megőrzi minden percben,
szemeidnek titkos fényét
egy igazi csoda lényét!
Nélküled megyek a télbe,
a tomboló, hideg szélbe.
Hiányodtól tán megfagyok,
mert a napunk már nem ragyog.
Voltál dalaim múzsája,
reményeim kis szikrája,
Te éltetted a hitemet,
a lány,ki ellopta szívemet.
:( :( :( :( :(