Csak mert mások úgy akarják
(2014.4.17., 17:44)
Mivel kissé fellendült e blog látogatottsága, alaposan visszafogtam a naplózásból, hiszen (természetesen) feszélyez az a tény, hogy többen olvasnak. Ráadásul most, hogy az a bizonyos meghökkentő információ is a birtokomban van már, verset sem írok annyit, amennyit szeretnék... mivel nem írhatok arról, amiről akarok. Márpedig egy olyan embernek, aki ír (akár prózát, akár lírát), az írás egyfajta terápiát is jelent, saját maga bizonyos mértékű kezelését- ezt mindenki érzi és tudja, aki valaha kiadott már pár sort magából.
Engem pedig most úgy érzem, ettől fosztottak meg. Az, hogy ma É.-vel találkozhattam Pozsonyban, nem is tudom mitől mentett meg.. de valamitől biztos, és ezért nagyon hálás vagyok. Viszont ő sem kifejezetten a terapeutám- ha valamit érzek, neki is csak felszínésen számolok be róla. Másoknak meg egyáltalán sehogy. A blognak sem (ez a mai bejegyzés semmiség, nem szándékozok elárulni semmit sem arról, mi zajlik bennem- sem most, sem a későbbiekben). Szépen lassan belém plántáltátok, hogy ne tegyek semmi ilyesmit, köszönöm.
Húsvét következik. B nem lesz otthon, így valószínűleg csak elugrok K-hoz, és azzal le is telt az ünnep.
És akkor még pár gondolat a verseim háza tájáról: Bibliám- nagy meglepetésemre átment a poet.hu szitáján. Az egyszavas pozitív vélemények viszont túlságosan elszaporodtak a környezetemben – inkább egy hosszabb pocskondiázást kérek, mint még több ilyet. A „Nem akarok mást“ pedig begyűjtötte a 25.kedvencelést, ezzel megelőzte az Álmodozók dalát, és a legelismertebb versem lett a neten. Valamivel ez már észszerűbb, de még távolról sem a számomra legfontosabbakat értékelitek- ez persze nem zavar, csupán érdekesnek tartom.
Egy pár dolog fel tud dobni, nem is kicsit: ilyen volt például Cs. véleménye- azt írta, többször is kirázta őt a legutóbbi versem. Vagy említhetem a kedves idős nénikét, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, de megszólított ma a templom előtt, amikor a buszra igyekeztem... „Hallgatlak ám minden szombaton, nagyon jó, gratulálok! “ Ezek szerint vannak még ismerőseim és idegenek is, akik képesek megnyilvánulni irányomban. Ez reménytkeltő.
Na és akkor mint egy rendes South Park-epizód, zárjuk a napot tanulsággal:
Mindig csak az számít, ami a „DE“ után van, és mindig a második „IS“-hez tartozó szavak az igazán a lényegesek.
|
|