Most komolyan. Hányszor használjuk ezt a szavat meggondolatlanul és fölöslegesen... Dr Manhattan beszélt a csodáról a Watchmen c. filmben, szerintem az a mondat egy remek leírása ennek a különös szónak. "Csoda az, minek valószínűsége akkorra, mint annak, hogy az oxigén arannyá alakul." És most mégis napról napra olyannyira meg tudok lepődni, hogy attól sem tátanám el a számat jobban, ha szilárdulni és csillogni kezdene előttem a levegő.
Mihez kezd az ember, ha csodát tapasztal? Szerintem a válasz egyszerű: változtat magán. A gondolkodásmódján, talán az életvitelén is- lehengerli a nem mindennapi élmény, megremegteti a lábát, megadóvá válik. Ugyanakkor!!!
Fölbátorodik. Részese akar lenni a csodának, ideális esetben talán ő maga is csodává akar válni. Hmmm. Na és ez már aggasztó.
Viszont ezek a tünetek nálam egy az egyben hiányoznak, szóval valószínűleg mégsem tapasztalok csodát, bármennyire szeretnék is.
Az elmúlt napokban sok új dolgot tanultam, annyi érdekes gondolattal ajándékoztak meg engem, amiért nem tudok eléggé hálás lenni.
Holnap először kap (nagyobb) nyilvánosságot egy "alkotásom", nem is tudom, mi vitt rá a megosztásra... valószínűleg a beképzeltség, bár eddig nem tudtam, hogy ilyen is van bennem :D
Közben meg felbukkant a Hold, teljesen máshol, mint tegnap... hát... irigylem.