Cumberbatch odab*sz
(2015.1.20., 20:02)
Mai filmem a Kódjátszma (The Imitation Game,Kód enigmy) egészen meglepett. Kellemesen. Egy rendkívül feszes, cseppet sem untató, pazarul megírt filmről van szó, remek rendezéssel, zseniális Cumberbatch-csel, bájos Keira Knightley-val és karizmatikus filmzenével. A tartalomnak utána néztek, ha akartok, azzal most nem foglalkozok. Sokkal inkább az utóhatásaival:
Mire gondoltam előtte? Ó, második világháborús komolykodás, biztosan direkt azért készítették, hogy szobrocskákat nyerjen. Aztán amikor elolvastam, hogy a fő karakter meleg, már kétségem sem volt affelől, hogy ez a film csak pucsítani fog undorítóan, hátha az Oscar bácsi beléhelyez egy harminc centis aranytárgyat hátulról.
Aztán megnéztem és leesett az állam. A filmbeli homoszexualitás cseppet sem volt öncélú, egészen káprázatos dolgokat és mondanivalót hoztak ki belőle. Maga a történet is nagyon komoly kérdéseket vetett fel, előkerült a már millió filmben használt, de ennek ellenére most igazán érdekes „nagyobb jó“ kérdése. Jogunk van-e áldozatokat hozni, hogy többet megmentsünk? Istent játszunk ezzel? Megváltót? Vagy egy érzelmek nélküli gép szerepébe bújunk?
Komolyan remek film. Egyelőre ez a favoritom. Kötelező darab.
Ma már a második (összességében pedig úgy az ezredik) bizonyítékát találom annak, hogy a brit erkölcs- és jogrendszer mennyire elkorcsosult és szánalmas- most éppen azt tudtam meg, hogy nem csak ma, hanem hetven évvel ezelőtt is az volt.- Ha megnézitek a Kódjátszmát, tudni fogjátok, miről beszélek. (Jesszus, visszaolvasva olyan liberális a dumám.. mi a franc történt? :D)