(2016. okt. 24., 20:46)
A demokrácia kritikája magától értetődően egyidős a demokráciával. Már az antik szerzők közül is többen élesen bírálták ezt a rendszert: Platón államtana például valójában nem más, mint a természetes társadalmi rétegződésben hívők bibliája, az egyenlőség elvének kritikája. (Tömören az államtan: egy társadalomban vannak az uralkodók, az őrzők, meg a többiek. Három különböző réteg, három nem egyenlő hatalmú/jogkörű réteg)
A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel. /Karinthy Frigyes
Platón úgy tartotta, hogy a demokrácia nem más, mint a csőcselék uralma. Pontosan ezt a szót használta: csőcselék. Ez a szó XIX., századi értelmezésben nem mást jelent, mint tömeget. Hogy mi a tömeg? A tömeg a nem kifejlett, öntudatlan nép, amelynek fő jellemzője van: sokat akar és olcsón akarja. A tömeg veszettül hedonista. De tényleg... rohadtul az. A lényeg, hogy legyen cirkusz, legyen mit enni-inni és legyen kivel csinálni... Hogy olyan huszonegyedik századiasan mondjam: legyen tánc, hogy ki lehessen menni parkba.
Korábban már írtam a kényszeres bűnbak-keresésről, arról, hogy egy szavazás eredményét feldolgozni képtelen egyén automatikusan egy bizonyos csoportot hibáztat a kialakult helyzetért. Mert pont a hülye nyugdíjasok döntöttek... vagy a fiatalok... vagy a nők, vagy a vegánok, a balkezesek, a körülmetéltek, a körmöt rágók, stb. Azt is tudhatjátok már rólam, hogy a leghatározottabban elutasítom ezeket az érveket. Ha mindenképp kell egy „bűnbak“, akkor az minden egyes szavazásnál egy és ugyanaz, a szavazás eredményétől függetlenül: a hedonista tömeg. Mindig az dönt.
„Ti mind különbözőek vagytok!“ – mondja Brian.
„Igen, mi mind különbözőek vagyunk!“ – ordítja a tömeg. /Brian élete
A legkritikusabb pont a demokráciával szemben nálam is az, mint a demokráciaszkeptikusok többségénél: az egy ember=egy szavazat elve. És természetesen itt nem arról van szó, hogy az egyik ember többet érne, mint a másik – hanem arról, hogy az egyik ember rászolgált a szavazati jogra, a másik meg nem, hogy az egyik ember olyan mentális szinten van, hogy döntésre jogosult a fontos kérdésekben, a másik ember meg nincs olyan mentális szinten. Bár határozottan az az érzésem, hogy úgy 50 év múlva egy ilyen mondat már valószínüleg börtönt vagy nyilvános meglincselést ér az előrehaladottan liberálfasiszta társadalmunkban, kiállok mellette.
És hogy árnyaljam a rövidke kritikát, valamiről mindenképp beszélnem kell még:
A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk. /Winston Churchill
Erről. Hogy valószínűleg így van. Bár a nyakamat semmiképp sem tenném rá, mert olykor megkérdőjelezem ezt, de valószínűnek tartom: valóban ez a legjobb társadalmi berendezkedés, amit eddig próbáltunk. Ez két dolgot jelent: hogy a demokráciának meg kell adni a kellő tiszteletet mivel a létező legnagyobb biztonságot adja, valamint hogy kutatni kell valami más és még jobb rendszer után.
Régi vágyam egy beszélgetés/elmélkedés a demokrácia alternatíváiról. Hamarosan erre is megérünk.
Olvass tovább: https://llzoliblog.webnode.hu/