(2016. okt. 2., 17:24)
Valóban megrekedt volna az emberiség a szellemi fejlődésben? Nem meglepő módon, elsősorban az X-generáció hangoztatja ezt napjainkban. Az X-generáció, azaz a jelenlegi szülőgeneráció páratlanul erős szimbiózisban él ezzel a kisdedálommal. Mert bezzeg az ő korukban, megezek a mai fiatalok, meg stb.... Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon a jelenlegi nagyszülők generációja is így védte és ajnározta a saját fiatalságát az őt követő generációval szemben? Őszintén szólva ezt elképzelni sem tudom – tény és való, hogy nagymamáinktól rendszeresen hallunk „jaj, ez a mai fiatalság“ típusú sóhajokat, de ezeket a gondolatokat elsősorban a nosztalgia, vagy végső soron az irigység gerjeszti – semmiképp sem az egoizmusuk, az önhittségük. A mai szülőgeneráció ellenben az élet legkülönbözőbb területein könyörtelenül szapulja mind az időseket, mind a fiatalságot. Ezt a folyamatot az utóbbi időben a választások, valamint a politikai hitvallás témakörében figyeltem meg leginkább: „az idióta fiatalok felelőtlenül szavaznak szélsőségesekre, a debil nyuggerek felelőtlenül utasítják el a modernizmust, ésatöbbi. Bezzeg mi, 30, 40, 50 évesek... mi mindent tudunk, mindenki más meg hülye. Bárcsak mi dönthetnénk mindenben...„
A probléma egészét tekintve az X generációnak igaza is van, meg nem is: egyrészt valóban „fejletlenebb“ és „semmilyenebb“ az új generáció, másrészt csak azt a nem kicsit fontos tényt felejti el, hogy pontosan ők nevelték fel ezt a velejéig romlott ifjú generációt.Mert hogy a tizenévesekkel bajok vannak, az nyilvánvaló. Lehet, hogy demagóg duma, de tényleg így van. Válságban van a felnövekvő generáció: hatalmas erkölcsi és morális válságban. Miért?
1. A mai fiatalok érzelmileg szegények, mert Isten helyett Szabó Péterekre meg Oravecz Nórákra tekintenek spirituális vezetőként. A mai fiataloknak nincs istenük és nincs istenképük: Isten pozícióját mihaszna celebek, konditermek és személyedzők, vagy épp önmaguk birtokolják. Ezáltal a fiatalok nem tudnak felállítani egy erkölcsi alapszintet, mivel még az erkölcsi minimumot sem tudja biztosítani számukra senki. A fiatalok gyakran úgy érzik, érzelmileg összezavaradottak. Valójában csak érzelmileg fejletlenek.
2. A mai fiatalok szexuálisan is rendkívül frusztráltak: a lányok azért, mert nőknek szóló tematikus honlapokat és újságokat olvasnak, amik irreálisan bonyolultnak festik le a párkapcsolatokat, és rémösszetett nyolcadik csodává magasztalják a szexet. A férfiak meg elsősorban azért frusztráltak, mert tudják hogy a nők ilyen irományokon élnek. Az egyik oldalon megfeleléskényszer, a másik oldalon teljesítménykényszer. Így kerek a világ.
3. A mai fiatalok abnormálisan kötődnek tárgyakhoz. Oké, ez már 10 éve is igaz volt, ez az egész emberiségre mindig is igaz volt. De tíz évvel ezelőtt egy mobiltelefonnal legfeljebb szerencsésebbnek (a rosszabbik esetben büszkébbnek) képzelhettük magunkat. Ma viszont már egy iPhone-nal TÖBBnek érezheted magad.
4. A mai fiataloknak gőzük sincs a művészetről. Azt, amit zene és irodalom címszó alatt befogadnak, egyre kevésbé sorolható a művészet kategóriába. Nyilvánvalóan ezzel a ponttal léptünk a legingoványosabb talajra, hiszen a művészet mindenkinek mást jelent és máshogy éli meg, szóval a kivesézését máskorra hagyom. (asszem megér egy külön bejegyzést).
Tudtátok, hogy a pszichológusok krémje egyetért abban, hogy soha az emberiség történelmében nem volt olyan éles kontraszt a szülő és a gyerekgeneráció között, mint jelenleg?
Végezetül egy kis reakció: tegnap Csonka Ákos nem túl acélos cikkében találtam egy pazar bekezdést, ezt gondolnám most tovább: Csonka arról ír, hogy egyre kevesebb embert foglalkoztat a „ki vagyok én“, és egyre több embert foglalkoztat, hogy „ki lehetek“. Na pontosan erről van szó.
Olyan sok inger ér bennünket, hogy tényleg csak a holnapunkra tudunk koncentrálni. Csak az foglalkoztat, hogy hogyan lehetünk többek, jobbak, szebbek, toleránsabbak, stb. És nem adunk teret magunknak saját magunk megismerésére. Nincs identitás, nincs megfelelő önkép és önismeret.
Tegnap egy baráti társaságban azt feszegettük, hogy abnormálisan sok a homoszexuális a környéken. A homoszexuálisok egyszerűen nincsenek ennyien: sem a genetika, sem a nevelés nem tud kitermelni ennyit. Akkor vajon mi történik? Talán a lüktető toleranciakampány eredménye ez? Az lehetsz, aki akarsz? A Te döntésed, hogy mivé válsz? Nem kizárt, hogy sokan látják, hogy a melegek immár megbecsülésnek, teljes egyenjogúságnak, a XIX. században pedig immár pozitív diszkriminációnak is örvendenek – ezáltal akár csábító is lehet közéjük tartozni, egyfajta kiemelt státuszba lehet vele kerülni.
Ismét visszatérhetünk a nemekhez: ebben a tekintetben is brutális identitásválság van. Csernus gondolataival élve: a baj az, hogy egyre több férfi megy át puhapöcsbe, és egyre több nő jár félméteres farokkal. Ha kicsit szétnézünk, láthatjuk hogy igaza van. A nők a férfit keresik magukban és férfimódra akarnak viselkedni, a férfiak pedig azt sem tudják, mit keressenek.
Állítólag az ember fejlettebb műveltséggel és érzelmi intelligenciával jobban ellen tud állni a manipulálásnak. A vezetőinknek mindigis manipulálható tömegekre volt szükségük. A tömeg pedig most már nem csak buta, hanem érzelmileg is egyre inkább szegényebb, fejletlenebb. A kiválasztott nagyembereknek csak hátra kell dőlni a székben, rágyújtani, és elégedetten mosolyogni.