/avagy Rekviem Loreley-ért/
Hűs szellőtől lobog tutajom zászlaja,
Ahogy a fenséges Rajnán sodródom,
Az alkonyban csillog szép Loreley haja,
Bús tengerészként a karjába vágyodom.
Kecsesen trónol egy magasló kőszirten,
Nem integet nekem, csak lágyan mosolyog,
De én már szivemet a folyóba hintem,
Hullámok hadába dőrén behatolok.
Gyere hát, tündérlány, ugorj le szikládról,
Borítsd rám árnyékod, tüzes főnixmadár!
Maradok, nem félek égető szikrádtól,
hiszem, a boldogság minket itt megtalál!
Tutajom elsüllyedt, hova is mehetnék,
Maradhassak veled itt, a Rajna partján,
Biz´ minden erőmmel arra törekednék,
Hogy boldogak legyünk eme mesés lankán!
(Heinrich Heine költészete nyomán)
Fohász a Rajna sellőjéhez (2013.10.22., 14:40)
