Ha itt lennél
(2013.12.25., 21:45)
Ha itt feküdnél mellettem,
azt suttognám néked:
bizsergetően csodás,
minden egyes részed!
Reád néznék vággyal telve,
mosolyogva, célratörőn,
s szemeidben tükröződne
az áhított, fényes jövőm!
Ha itt lennél,azt suttognám:
nem engedlek soha többet!
szívemet már különben is
a sajátodhoz kötötted.
Ha itt lennél, reád néznék,
s a gyönyörtől szédelegve
elhinteném boldogságom
az egész házat belengve.
Ha itt lennél két karomban,
élvezném a pillanatot,
s nem várnám én a holnapot,
sem a mai alkolnyatot.
Ha itt feküdnél melletem,
csak ezt súgnám néked:
elhoztad az életembe
a várt üdvösséget!
Na igen, a Köszönömre azt mondtam, hogy az utolsó alkotásom 2013-ban...
De az az igazság, hogy bármennyire is a legtipikusabb záróvers, mégsem hagyhattam,hogy ennyire depresszív és vágyakozó verssel záruljon az év.
Úgyhogy íme egy CSAK vágyakozó vers: erre képes az egész napos ismeretlen lányok behatása, hat deci bor, és fél kiló túrótorta. Az eredmény... mittomén? :D