Hatalomnélküliség = naív ábránd.
(2013.12.19., 19:18)
Nos, legyen a mai téma az anarchizmus.
Bizonyos szempontból mindigis szimpatikusnak tartottam ezt az irányzatot és a követőit, hiszen egy olyan ideológiát hirdetnek, ami szent meggyőződésük szerint egy jobb jövőhöz vezet. Az anarchizmus megannyi kapaszkodót és egyéniséget kereső elveszett tinédzserlélek számára ad egy biztos pontot, egyfajta megnyugvást. Ebbe a közösségbe tartozni egyfajta identitásérzetet jelent. Az anarchizmus a bivalyerős, ugyanakkor eléggé kártékony „én különleges vagyok, mert nem hiszek a rendszerben“ érzést biztosítja az alany számára. Ez azonban felületesség, aminek kivitelezhetetlenségéről egy kis mélyebb vizsgálódás után maga az alany is bebizonyosodik.
Ma már nem divat anarchistának lenni. Hoppá, na itt van elrejtve a kulcsszó: divat. Ugyanis bármennyire is erőteljes, nagy tömeget megmozgató eszméről, tágabb értelemben több évszázados múltú ideológiáról van szó, az anarchizmusra (sajnos) erőteljesen rátapad a „divatmozgalom“ jelző, és ezt soha sem tudta, és nem is fogja tudni levakarni magáról. Vallás- és intézményellenessége miatt egyértemű, hogy mindig több ellenzője, sőt, utálója van, mint követője.
Ami engem illet: jómagam sose tudtam egyetérteni ezzel az eszmével. Oké, dögivel hallgatom/hallgattam a pank zenét, de sose gondolkodtam úgy, sose ragadott el az a bizonyos lázadó életérzés. Miért? Mert mindigis úgy tartottam, hogy az egész mese habbal, és tényleg csak arra jó, hogy kapaszkodót jelentsen.
Mert kedves barátaim, olyan, hogy hatalom nélküli rend, nem létezik. Olyan társadalom, ahol mindenki egyenlő, nem létezik. Ahol egymásnak biztosítanak az emberek szolgáltatásokat, ahol nincsenek a társadalom rákfenéjének tartott „ság-ok“ (bíróság,rendőrség...)- NEM LÉTEZIK. Bármennyire is szeretnénk (és igen, én is azt szeretném), NEM létezik: Rétegződésnek egyszerűen LENNIE KELL. Nem csak az országodban, nemcsak a falucskádban, de még a családodon belül is. Ez a rétegződés egy nélkülözhetetlen jelenség az emberiség történelmében. Benne van a kollektív tudatalattinkban, az nem véletlen, hogy az ősemberek csoportjainak is voltak vezetőik, az ún. alfahímek. A későbbiekben törzsfőnökök, lelki vezetők, utána pedig a hierarchikus rendszer továbbfejlődésével és az állam megalakulásával királyok, nemesek, hadvezérek, stb,stb. Vágyunk rá, mindannyian, hogy felülemelkedjünk társainkon, vagy (hogyha ez nem sikerül,akkor:) hogy mások az irányításuk alá vonjanak minket, és megmondják, mit csináljunk.
Nem működhet máshogy a dolog, az emberiség kinőtte a cserekereskedelmet, kinőtte a hatalomnélküliséget. Nem fogunk soha kontroll nélkül élni, nem fogsz soha többé felébredni szabadon, és átugorni a szomszédba Marika nénihez, hogy egy kiló paradicsomot egy kiló paprikára cserélj nála. A világunk egy big brother-show. Lázadni ellene pedig nemcsak időpazarlás, de hova tovább, egyre nevetségesebb is.