Szlovák honban napról napra idegenebb vagyok,
évek telnek-múlnak, és csak tetőznek a bajok.
Rátámaszkodom hát inkább egy viharvert rúdra,
és elindulok egy csodás Föld körüli útra.
Budapesten kezdődik hosszú vándorlásom,
amint meglátom e várost, elvész vánszorgásom.
Köszöntöm a Balatont, míg tengert nem látok,
s pár percet egy régi szép nyár emlékének szánok.
Tikkasztó melegben köszöntött rám Róma,
katalán öntudatot hirdet Barcelona,
Párizs városába sajnos éppen hogy csak benéztem,
mert a középkor varázsát nem is kicsit lekéstem.
London kissé esős volt, ölelése rideg,
fenn, Skócia tavainál jól átjárt a hideg.
Már az óceán fölött hasítok egy géppel,
vár rám a nagy New York, sok ezernyi kéjjel.
Betondzsungel e világ, botránkozva nézem,
odébbállok Las Vegasba, hogy elmossam emlékem.
Mexikóban megérintett az aztékok múltja,
eltűnt idők emléke a boldogságom kútja.
Tajga tájon ténferegtem,
kemény vodkát kortyolgattam,
alkonyt néztem a Nagy Falról,
így magamat borzongattam.
Elnyelt Tibet varázsa,
és a Gangesz folyama,
Indiában megperzselt
a szabadság parazsa.
Kengurut közt kergetőztem,
majd a parton kiszellőztem,
ausztrál föld pora után
jég országába szegődtem.
Vacognak a fogaim -
sajnos felébredtem.
Ennyi energiát tán még
életemben nem éreztem,
mert végre valahára,
egyszer az életben...
egy egész éjszakán át
csodák közt élhettem.
Álombéli utazás a Föld körül (2013.7.29.,22:05)
