Koronázás
(2014.5.14, 12:57)
Régen rászolgáltál a szent koronámra,
és bár tudom, néhányan epednek utána,
tudd, neki még nem volt méltó viselője,
s nem akarom, hogy épp Te rejtőzz előle!
Tedd az én koronám még értékesebbé,
ha jogar, vagy kard kell, azt is adok mellé!
Fennkölten és büszkén csillogna fejeden,
s majd ha sokan néznek, dölyfösen, irigyen,
akkor lépek hozzád, akkor csókollak meg,
hadd lássák, ki is az a szerencsés herceg,
kinek vagy egyszerre szolgája, úrnője,
és birodalmának fényűző jövője,
mert csúf palotámat megtöltöd élettel,
kiszáradt medreim éltető vizekkel,
és esténként, mikor lekerül a palást,
látom, hogy a bőröd még szebb, mint a ruhád.
Királynak érzem magam néha, bevallom,
hogy ködös álmaim versekbe írhatom:
csak itt ragadhat el buzgó képzeletem,
így lehet király és királynő meztelen.
A korona rajtad, s rád került e vers is,
és jöhet lázadás, földrengés, vagy pestis,
mégis megmaradunk egy tündöklő párnak,
uralkodásunkra boldog évek várnak.