Köszönöm Neked ezt a vidám évet,
amiért oly sok mosolyt adtál nekem,
amiért a puszta létezéseddel is
felragyogtattad a szemem!
Köszönöm, hogy jelen voltál,
hisz´ így tudtalak versbe írni,
csak csengő kacajodnak hála
tudtam minden rosszat kibírni.
Bár szemed fénye sose csillant rám,
mosolyodat csak képekről ismertem,
vágyamat már ennyi is felajzotta,
s minden reményemet tebeléd temettem.
Köszönöm, hogy voltál, ahogy voltál:
vörösen,okosan és szépen...
mert TUDOM, hogy Te voltál és leszel
a legfényesebb Csillag az égen.
Asszem, hogy ez a lehető leghelyénvalóbb és legtökéletesebb zárószó a 2013-as versciklusomhoz.
Folytatjuk (?) jövőre...