Szeretném végre már megfejteni szíved,
Hadd lehessek jómagam az egyetlen híved!
Hadd vessek a papírra végre olyan rímet,
Ami közben Te újabb festményed készíted!
Hallgatni szeretném szíved dobbanását,
S nem újabb kudarcom durva koppanását!
Látni a vágyaink lángra lobbánását,
Lelkünknek önfeledt, bágyadt táncolását!
Bár reményt sugall a narancssárga égbolt,
Szemeimben könnyek, a testem már félholt.
Minden egyes pillanat lenyűgöző szép volt,
Mossuk hát ki szíveinket, ne maradjon szennyfolt!
Lélektánc (2013.9.15., 19:18)
