Majdnem üres a poharunk,
már csak néhány korty az este.
Míg a bortól mámort kapunk,
rám akaszkodik a teste,
kéjeset súg, rám mosolyog,
alkohol szökik fülembe,
eggyéválás-imát mormol
a gyönyör vermébe esve.
Megszenteljük az éjszakát.
Büszkén figyel ránk az üveg,
de hiába zúgja dalát,
vérem zubog, agyam süket.
Percek jönnek szép sorjában,
gyorsan szétfutnak a falon,
érzem elzsibbad a lábam-
de míg az éjfélt habzsolom,
ő gyorsan kijózanodik,
s odébb csúszik amint lehet.
Meg sem áll a csillagokig.
A vörösbor rajtam nevet.