Másfél év a csillagködben
(2014.6.18., 13:55)
/terv-szinten lévő első kötetem címadó- és egyben záróversét olvashatjátok/
I.
Készen vagyok, végre összecsomagoltam.
De ezt az üres hátizsákot nézve rájöttem,
hogy micsoda egy pazarló félnótás voltam.
Mindenesetre ez az üres zsák is nehéz.
Ti meg benne ültök, összeölelkezve, és
velem akartok jönni egy új világ felé.
A ti batyutok is nehéz? Az jó lenne...
de csak egy papírra vetett vers, illetve
egy nagy adag semmi libeg benne.
Jöhetne még száz vers, és millió leírt szó.
De nem jön. Legyünk inkább szabadok,
és ne önmagukat visszajátszó rádiók!
Nem tudom elégszer megköszönni a reményt,
így hát egyszerűbb, ha nem is fogom.
Inkább megőrzöm az egyoldalú szenvedélyt.
II.
Úgy döntöttem, befalazlak titeket.
Az idő veletek szökött. Végre megpihenettek
szabadon... megszilárdulhattok soraim között.
A beteljesüléstől pár napi járóföldre
fekvő Vérzőszívfalva hamarosan nem lesz
más, mint egy múltban nyugvó, kihalt tanya
és az emléketekből épített, meséket
megszégyenítő palota lesz a tizennyolc
hónap giccsben úszó, legkeserűbb fintora.
Voltatok éjszakák, múzsák, és motiváció
sok gyenge reggelen. Voltatok Csillag
és Köd. Voltatok minden, mi szép nekem.
Nem volt ez olyan mézízű élmény, de egy új
vágyillat rám szökött. És ti végre megpihenhettek
szabadon... mindörökké a soraim között.
De tényleg. Nincs több dicséret, nincs több piszkálódás (utóbbiakért elnézést), nincs több vers a témában. Ennyi volt, megígérem. Sziasztok. :)