Mit jelent számomra?
(2014.7.12., 21:18)
Tegnap kapcsolatba léptem a negyedik emberrel a poet.hu-ról. Egy lenyűgöző egyéniség, aki egyedi stílusával, zseniálisan kifejező metaforájival, őszinte hangnemével, és azzal, hogy rendkívül bátran ír legbelső érzéseiről is, kiérdemelte azt, hogy az egyik legnagyobb kortárs költőnek nevezzem, akit valaha olvastam. És ez a lány még fiatalabb is tőlem! Bele kell húznom.. :D
Elgondolkodtam azon, hogy milyen státuszt tölt be életemben az írás. Egészen biztosan többet, mint egy egyszerű hobbi. Feszültség-levezetésnek viszont többnyire alkalmatlan. Akkor mégis minek jó? És miért vagyok függő? Hogy lehet az, hogy rekordmennyiségű (11) verset írtam az elmúlt hónapban, ráadásul egyik-másik firka hozzám képest szokatlanul terjengősre sikeredett? És ami a legérdekesebb: hogyan lehetséges, hogy mindez múzsa nélkül történt(történik)? Mert tény, hogy évek óta nem voltam ennyire szenvtelen, közömbös, és rideg. Sosem voltam még ennyire vágytalan. Ennyire józan. (Lehet most kéne csajt keresnem, valósággal döglenének a kimértségemért). Beleüldöztek ezekbe a tulajdonságokba, és én igazából örülök neki- így jobb. Jobban érzem magam a bőrömben. Az is furcsa, hogy amikor volt kihez, és volt kiről írnom (azaz a kezdetektől egészen ez év májusig), biztos voltam benne, hogy ha egyszer nem lesz múzsa, akkor nem lesz írás.
De máshogy lett. Kiderült, hogy az ihlet is rapszodikus. Ugyanolyan rapszodikus, mint én. A tollam csöpögött amikor kellett, mézzel kent, amikor kellett, egyszóval szentimentális volt, amikor kellett. És most- visszaolvasgatva az elmúlt hónap termését, mindez eltűnt. Mert a szentimentalizmus (nagy része) belőlem is eltűnt. Az ihlet viszont nem veszett ki belőlem- csak őt is fejbecsapták és ő is kegyetlenül kijózanodott. És ez megnyugtat engem. Tisztán,lassan, nyugodtan veszem ennek tudatában a levegőt. Mert legalább van valami, ami úgy tűnik, minden állapotba elkísér.
A versírás nem terápia. Nem írom ki magamból érzéseimet, általában csak megemlítem őket, és felszínesen megkapargatom őket egy metaforán keresztül, ugyanakkor mégis bizonyos mértékig kúrálom magam vele. Ami bennem folyik, annak durván az öt százalékát írom ki magamból. További egy százalék megy É.-nek... De az is lehet, hogy most túl nagy számokat írtam. Igazából ez a helyzet számomra teljesen ideális. Jó ideje már csak két célom van, és azt hiszem, nem is kell mindenféle lányokról, saját kötetről, meg repülésről álmodoznom (igen, rapszodikus vagyok, holnap már talán hülyeségnek fogom tartani, hogy ezt leírtam). Komolyan... elég csupán két dolog:
1.Igyekezni bölcsebbnek lenni, mint tegnap.
2.Igyekezni jobbat írni, mint legutóbb.
Hogy mi is a versírás számomra, egyelőre nem definiálom. Másfél év után sem megy.
A másik kulcsfontosságú elfoglaltságom pedig a versolvasás. Miután kivégeztem Tóth Árpádot és Petőfit, illetve elmerültem Áprilyban, a klasszikusokat pár hete jegelem. Helyette a kortársakra figyelek. A megannyi zsenire, aki színt visznek alkotásaikkal bármelyik napomba. Ezúttal engedjétek meg, hogy egész neveket használjak, mert ők megérdemlik. A legtöbben nem is tudnak róla, de sokat segítenek. Véletlen sorrendben:
Tóth „Lilith“ Viki, Szűcs "Foffi" Noémi, Lukács Levente, Magyari Barna, Jani János, Varsás Frigyes, Széles Kinga, Deák Mónika.
M.Laurens,Vasas Marianna,Jusziko,Salina Summer: ti is hoztok rendszeresen olyat, ami lenyűgöz.
Zöld a skypom, a fb-m és a pokecom. Órák óta. De semmi. Semmi érdeklődés, de azt hiszem, fejlődöm: nem is vágyom rá. Csupán irodalmi,történelmi vagy hasonló csevejre vágyom, mindegy, hogy kivel. Tárgyilagos, elemző diskurzusra.
Az elkövetkező időszakra nincsenek konkrét terveim. Jó lenne pár firkát összehozni gyerekkori nagy szerelmemről, a világűrről is.
Ha nem szól közbe a véletlen, maradok ennél a hangnemnél, és természetesen ezalatt igyekszem fejlődni, és kiaknázni az efféle világszemlélet lehetőségeit. Most pedig egy kis rejtvény, szigorúan csak magamnak, kíváncsi vagyok, meg tudom-e fejteni... mondjuk egy év múlva.
EK-(L)-RBB-CSA+LT(változó)