Nagy meglepetésemre M. csörgetett az előbb, hogy a falumban van, majd két perc múlva már fékezett is a házunk előtt. Végre egy kis baráti beszélgetés, amitől valamelyest jobb lett a dolgok állása. Annyi infóval (múltbeliekkel is:D) látott el, amit ma éjjel még egészen biztosan nem fog sikerülni feldolgoznom.
Na igen, a múlt. Elengedhetetlen volt egy kis múltidézés. Azok a régi szép idők, amikor még gyakorlatilag minden második héten, amolyan íratlan szabályként a M+R, B+T és Z+K hatosnak legalább az öt hatoda tiszteletét tette a Sauna bárban és/vagy a diszkóban.
Régi szép idők,és én szerettem ezeket az embereket. Csakhogy azóta már M nincs R-rel, B sincs T-vel, és nekem sincs már K. Ha felidézem, boldog voltam ezekkel az emberekkel. Velük voltam igazán boldog először- 18 évesen kovácsolódtam össze velük, és úgy éreztem, ők az a társaság, amiben én a legjobban érzem magam.
A madarak azonban kireppentek, változtunk, kapcsolatok mentek tönkre. Egy valamiben azonban BIZTOS vagyok (és mondom ezt úgy, hogy többetekkel már nem tartom a kapcsolatot: MIND A HATAN boldogabbak voltunk akkor, mint jelenleg. Ha valamelyikőtök esetleg olvassa: ugye hogy igazam van?
Remélem azért még megtaláljuk a boldogságot, mind a hatan.. ha nem is együtt, hát akkor máshogy, mindenki a saját útján. Hiszen életem részei vagytok. És azok is maradtok.
Ami azt illeti, tervezem újra (de nem a közeli jövőben) felvenni a kapcsolatot K-val. Nem tudom, hogy ez a megbocsájtásom eredménye, vagy a magányomé, de ahogy Kirakós mondta: „Haragudni bárki tud, a megbocsátás a bátor tett!“. És ha lehetek olyan gyenge, hogy ráírok Cs-re, akkor már nem oszt-nem szoroz, ha K-t is megbolygatom újra.
Elég az otthonkínlódós szombatokból. A mai magyardiszkóra négy ismerősömet próbáltam elhívni, négy darab nem választ kaptam. Az Y generáció nem lett az enyém. Kacsintásokkal hanyagolnak.
Cseppet sem érzem magam szarul, á, dehogy :)
olyan vagyok, mint ez az illető...looking for a place to fit in...
hmmhmmm