Kétségbeesésben, reménytelenségedben remegni nagyon jó érzés. Szó szerint ez történik most. Sajnos elemibb, zsigeribb, kézzelfoghatóbb ez a cucc a boldogságérzettől. A gyönyörtől átjárhat a hideg háromszor, négyszer, max ötször. De ettől a makacs és szomorú érzéstől, egyfolytában, folyamatosan ki tud törni az emberen a frász. Pocsék Halloween-partin vagyunk túl, gyakorlatilag mindenki összekapott mindenkivel,és a mai nap sem kellemes.
A mai nap tanulsága tehát, hogy a gyengék erre vannak hivatva: ülni az ablakban, és nézni, ahogy mindenki körülöttük szerencsés lesz. És boldog. Újra ..és újra. Mert ha gyenge vagy, gyenge vagy. Ha érdektelen vagy, akkor igyekezhetsz bármennyire is érdekes lenni, nem fog sikerülni. Bárkivel írsz, az olyan, mint a fallabda: Visszajön hozzád minden szavad, és nem tudsz mit kezdeni velük. Elegem van.
Ami azt illeti, K igyekszik, ír, mondja, megint tudok mindenről, ami a lelkét nyomja.
De életemben először, lelkiismeret-furdalás nélkül vagyok egy emberrel zárkozott és távolságtartó, amilyenek velem szoktak lenni általában. És ha mindenkivel ilyen tudnék lenni, kurva boldog lennék. Akkor miért nem megy? Elegem van. Hadd lehessen végre egyszer nekem is elegem.