Napi krónika (2013.8.5.)
Érdekes, hogy a Poet-on már a második hozzászólóm céloz valamiféle kettősségre a verseim kapcsán. "Határozott, mégis bizonytalan" -írja az egyik. Valóban ez lennék? Csak egy picit gondoltam bele ebbe, és rádöbbentem, hogy mennyire így van. Érdekes, hogy néha vadidegenek döbbentenek rá arra, hogy mit érzel. Merthogy én leírom, mit érzek, de úgy néz ki, hogy csak metaforákkal. Nem is igazán tudom egyenesen leírni. Erre jön valaki, aki két-három szóval rádöbbent, hogy mire is gondoltam. Félelmetes.
Most hiányoznak bizonyos emberek, akik az elmúlt években/hónapokban nagyon a szívemhez nőttek. Ezért a versek borúsak. A háttérkép fekete, nem is lehet más. Sötét utópiákról és reménytelenségről szólnak, naná. De ha nem érdemelsz meg egy árva "sziát", akkor nem látod az élet vidám fényeit, bárhogy is próbálod, a közelgő vizsgák meg csak még inkább fojtogatnak... Persze.. nincs depresszió. A depi egy szánalmas, kitalált betegség- csak az kapja el, aki úgy dönt, hogy el fogja kapni.
Én csak egyszerűen csalódtam. Kukába vághatok négy évet, plusz még egy felet. Azt éreztetik velem, hogy időpazarlás volt annyi átírogatott nap, éjszaka, óra... De persze van jó oldala is: őszintébben molyogok/írok/beszélek mint valaha... azokkal akik még megérdemlik. A régiek helyét idővel újat veszik majd át, még ha egyelőre nem is olyan erőteljesek és meghatározóak, mint elődeik. Quimby énekli: magam adom. Igen, ez voltam és vagyok, úgy tűnik, nem vált be. Rajongani valakiért, kedveskedni valakivel, luxus. És hiba! Nem értem miért, SOHA nem fogom felfogni, hogy miért, de így van. De egy kurva kibaszott magyarázatott legalább megérdemelnék, de látom, azt hiába várom. Nálatok az rutinszerű viselkedés, ami nálam elképzelhetetlen és megengedhetetlen. Augusztus 27-én, a vizsga után, így vagy úgy, de újjászületek. Nem leszek polyáca, aki mindent eltűr és megbocsájt, mert jól tudom, hogy legfőképp itt rontottam el, emiatt nyílt ki a csipátok. Változás lesz. Hatalmas. R, B, és B: nektek köszönöm, hogy mögöttem vagytok. Ahogy mindigis. A többiek miatt meg csak szorul a szívem...