Alapvetően nem vagyok oda a cselekményhiányos sci-fikért, a romantikus filmekért meg még annyira sem. A "Her", azaz A Nő c.film ráadásul a két műfaj egyben. Ennek ellenére... kimagasló alkotás, tanulságos történet arról, hogy már mennyire a gépeknek élünk, és hogy egyre inkább gépekkel, programokkal próbáljuk helyettesíteni a normális emberi kapcsolatokat. Phoenix szívmelengető, átütő, és hiteles a főszerepben! Szombaton a filmet kivesézem a rádióban A.-val, hallgassattok minket!
Ami az elmúlt napokat és a mát illeti. Célba ért a cucc, a betűket spórolom, az érzéseket elfojtom, ahogy csak tudom. Ahogy arra számítottam, ezt meg is érzi a szervezetem.
É.vel már gyakorlatilag mindenkinél többet írok, nem számítottam rá, hogy ennyire összehangolódunk. A Game of Thrones bőven szolgál megdumálni valót- én a sorozatot nézem, ő a könyvet olvassa. Tegnapelőtt elcsalt ga-ra, a dumaszínház tehetségkutatójára, ahol kapaszkodjatok meg: 0 jelentkező, és összesen 15 néző volt. Csöppet gáz :D És még viccesek sem voltak túlzóttan... az élen Csenkivel. Tegnap R volt nálam, beszélgettünk pár dologról (igazán sajnálom őt néha), dörzsöltük a tenyerünket Moszkvára.
A hétvégének nem vágok neki nagy tervekkel, nem készülök sehova. Már arra is gondoltam, hogy ezt fenntartom egészen az ominózus napig (bár ezt a haverok nem néznék jó szemmel), de talán nem ez a megoldás. Várom a pátria válaszát. Több mindenre várok választ. Nagy magányomban (vagy csak unalmamban) ismét omegléztem, szerencsére ezúttal sikeres volt a hadjáratom: durván elcsaltam az időt két aranyos newcastle-i lánnyal, de még mindig nem vagyok igazán álmos. Na de mégiscsak...ideje... menni...zzzzz