Nem hiszek a sorsban
1.rész (2013.9.11.,22.39.)
Na, miután ez a Márai Sándor nevű agyontömjénezett (by:JR ) ******* leostobázott engem, szükségességét érzem írni egy sorsot vizsgáló tanulmánynak. Már rég kikívánkozott egy ilyesmi írás belőlem. Növekszik a feszültség, az agyamra mennek ezek a "minden okkal történik" kezdetű idézetek az fb-idővonalamon. Már kb. heti három az átlag, és a helyzet súlyosbodik.
Jah, hogy most elvesztem az emberek 90 százalékának szimpátiáját? Köpök rá, én nem hiszek benne, és kész. Egyszerűen nem megy, mert annyira egyértelmű számomra, hogy mi áll a "sors"-féle ideák hátterében, hogy nem tudok nem kritikusan nézni rá.
"Minden meg van írva."
Kurva jól hangzik,nem? Ezzel gyakorlatilag igazolhatod jó és rossz tetteidet (ugyanúgy, mint például az alkohollal- az is marha jó ürügy egyeseknek, ami ha lehet, engem még jobban elborzaszt). Lássuk csak, mi történik: tinédzserkorodban megtetszik valahol ez a hangzatos jelmondat, majd nemsokára rávágod az első szerelmedre, hogy ennek így kellett történnie, és hipp-hopp: máris a célegyenesben vagy: egy csapásra megrendíthetetlenné válsz hitedben, hogy mindennek így kell lennie, mert valaki (odafenn) meghatározta. Hangsúlyoznom kell már itt az elején, hogy nincs ellenemre ez az egész, ha Te ezt tartod igaznak, és neked megnyugvást és boldogságot ad az adott eszme, akkor csináld, műveld, hódolj neki, tőlem egy rossz szót nem fogsz hallani. Én itt inkább csak állást szeretnék foglalni (mintha már nem tettem volna meg néhány versemben), és kifejteni, hogy miért gondolom a világmindenség legnagyobb átverésének ezt a sors+végzetmaszlagot.
Gyakorlatilag mindegyik világvallás egyik alapeszméje a sors. Vannak különböző formái, mint az "eleve elrendelés" a protestáns vallásoknál, vagy az egyre divatosabbá váló "karma", ami a hindu és a buddhista vallás alapeszméje is. Nem mellékes, hogy belengi a legelterjedtebb vallást, a kereszténységet is. Talán a zsidó vallás az egyetlen, ami nem említ kifejezetten ilyesmi vagy ehhez hasonló fogalmat. És most hogy ezt leírom, döbbenek rá, hogy talán ezért irányítják ők a világot. Nem fékezik magukat ilyen gondolatokkal, és a tudatalattiuk sem foglalkozik vele, egyszerűen hiányzik a génjeikből.
Hogy mire akarok kilyukadni a vallásokkal? Egyszerű: a vallás azért van, hogy uralkodjon az emberek felett. A vallás a legnagyobb, legveszélyesebb hatalom. A célja a totális kontroll az emberek felett (ha esetleg van olyan, aki ezt egyáltalán nem sejti vagy érzi), azt szívesen fejbedobom egy villanykörtével, hogy megvilágosodjon.) A vallás bármiféle cselekedetet jogossá, szentté tehet (lásd: a pápa megengedi a gyilkolást a keresztes hadjáratok során "Jézus nevében")
Szóval: ha egy vallás azt mondja, légy szerény, törődj bele a sorsodba (IGEN, ezt mondja a kereszténység, a buddhizmus és a hinduizmus is, ami KAPÁSBÓL 4 milliárd embert jelent !!!), akkor a követők magától érhetődöen hisznek hitvallásuk egyik alapkövében. "Ne lázadj, törődj bele. A földi élet szenvedés, nem törhetsz ki belőle. Csináld úgy, ahogy mondják, mert ha nem teszed, féregként születsz újjá (buddh.,hind.), vagy a pokolban fogsz szenvedni (keresz.,iszlám) . Ugye, milyen abszurd?
Mi lenne, ha egyetlen híres eszme azt hirdetné, hogy a magad ura vagy, teljesen? Hogy járj kelj a világban, élvezd, alakítsd TE az utadat. El sem tudom képzelni, ilyen egyszerűen nincs. Miért? Mert ilyen eszmerendszerrel nem is lehet uralkodni senki felett. Persze, biztosan vannak olyan felekezetek, amik sorsellenességet hirdetnek, csak épp olyan jelentéktelenek, hogy nem tudok egyet sem megnevezni. Olyat is csak egyet tudok mondani, ami egyáltalán nem foglalkozik a sorskérdéssel, az pedig a létező legprimitívebb vallási forma, a totemizmus.
Nos, sajnálom emberek, de nem vagyok akkora birka, hogy bekajáljak egy készen elém rakott eszmerendszert. Ennél azért önállóbb vagyok. Köszönöm szépen, de nem kérek belőle, eldöntöm én magam, mit tartok helyesnek, és pont. És amilyen "kicsinek" és jelentéktelennek érzem magam, mégis büszke vagyok rá, hogy olyan valamiben hiszek, aminek hallatán az emberek elsöprő többsége megrázza a fejét, és egy mondat után elutasít. Ez pedig nem más, mint hinni a véletlenben, abban, hogy minden lépésed és gondolatod SZABAD, nem más által meghatározott.
Nem, én törpének, megláncoltnak érezném magam a sorshoz hasonló gondolatoktól. Amúgy is annyi dolog miatt érzem magam szarul ebben a világban, hát legalább a sors miatt ne kelljen.
"A sors a gyengék menedéke"- mondja egy dal. Odaszúrhatnék ezzel zárásképp, de nem teszem, mert ez szerintem egyáltalán nem igaz. Ugyanis: Nem attól vagy gyenge, hogy hiszel valamiben. Hanem pont attól vagy erős!
...Na azt hiszem mára ennyi, nem kizárt, hogy hamarosan folytatom újabb gondolatokkal...