Hogy hova tart ez a dolog, azt nem tudom. Isten bizony, halvány lila gőzöm sincs..
Ma voltam K-nál, meséltem neki, és azt mondta, itt, ebben a dologban nem veszthetek. Ami azt illeti,jó volt végre nem féltő szavakat hallani valakitől. Persze elsőre kinevettem, és a nyelvem hegyén volt, hogy "dehogynem"... Aztán kicsit jobban belegondoltam, és rájöttem, hogy az én K.-mnak bizony igaza van... És ez nagyon jó érzéssel tölt el: úgy érzem, nyugodtan lehetek bátrabb, és a görcsös és félénk bevezető után bátrabban és felszabadultabban adhatom magam.
Ma is már ezt tettem: Jó volt F.-et újra látni. Jó volt két órán át csak mosolyogni és nevetni, és az is ugyanilyen jó volt, hogy visszamosolyognak rám. Egyelőre nem találom F. rossz oldalát. És sohasem akarom megtalálni.
A nap (vagy az év? vagy egy évtized?) idézete tőle:
"olyan méylen megismerhetsz amilyen méylen csak akarsz"
Hááát, mit mondhatnék így nyilvánosan....
siet az ipszilonja :D...