RETRO- régiségek 11 és 12 éves koromból

Az éji csend (ballada)
(2004.3.18.)

Sötét az éjszaka, csak a szél zúg,
Kísértetetk lelke nagy halkan búg,
Rémes árnyék bontakozik a sötétből,
rég kiment már a szeretet szívéből,
Fekete palástja úgy suhog utána,
Mintha titokzatos dolog lenne őnála,
Tisztás van előtte, világít a holdfény,
Süvít a szél- eljött már az éjfél.

Szívét jeges rémület járja át-
Mozogni látta a rengeteg fát,
S már előhúzná nem létező kardját,
Ha valaki meg nem ragadja karját.
Az öreg bajszos, kit halottnak hittek,
Ott állt, s mögötte embereket vittek.
Köztük volt az árnyék elhagyott asszonya.
S egy szempillantás alatt lángra gyúlt haragja.

Egyik őre kezéből kitépi a kardot,
Be akarja fejezni az elkezdett harcot,
Régi férje ellen, nincs biz´ semmi esélye,
De lelkében ott van az igazság nerénye.
Ő küzdött érte, nem hagyhatja abba,
Szemei egy perc alatt villognak át rajta,
Nem hagyhatja abba...a düh fellángol,
Van viszonzás, így kettő kard is táncol.

Az őrök és a többi alak villámgyorsan szalad,
A falu felé, mind jó irányban halad.
Rémület jár bennük végi, mindehol,
Az út vége csakis késik! Biz az nincs sehol!
Az erdő kapuja hajnalig nem nyílik,
Összeroskadva maradnak ott végig,
Visszatérve a döntő csatára,
Egy valakinek lesz ottan csak kára.

Mi rég szerelem volt, most vak,
Az ma már csak árnyékalak.
S a rosszz féj csak lesújtja kardját,
Kettéhasítja így szerelme arcát.
Ott állt meg dermedten, mint a gyökér,
A diadal fénye így az övé.
De rángatózik szíve... valami baj van!
Nem élhet így tovább bűntudatban.

Átkozva maga körül az egész világot,
Tűnődve kémleli a síri holdvilágot,
Felmutatja gyilkos kardját,égnek emeli,
S azt behunyt szemmel szívének szegezi...
Azóta is csend van a messzi erdőben,
Senki számára sem sincs az keresőben.
S azóta is csicsereg az az éji madár,
Aki jól tudja, mit jelent a halál.
 

Olvass tovább: https://llzoliblog.webnode.hu/
Készíts saját weboldalt ingyen: https://www.webnode.hu