Végy egy színészt (Ryan Gosling), aki után a legtöbb nőnemű lógó nyelvvel epekedik, valamint egy színésznőt (Emma Stone), akinek hasonló státusza van férfikörökben. Csapj hozzájuk még egy jónevű, elismert, karizmatikus veterán rókát (Sean Penn), és egy százszor eljátszott történetetet. Tégy bele akciót, romantikát, és egy kis brutalitást, az akciójelenetekbe pedig iktass be egy csomó látványos lassítást. Ha megfogadod, kész a jó film. És a Gengszterosztag megfogadta!
Ez a film egyszerűen olyan jól működik így, a számtalan sok kliséjével együtt, hogy eszem ágában sincs bátortalansággal megrágalmazni. Mert hogy a Gangster Squad annak, aki látott legalább egy gengszterfilmet életében, nem fog újat mutatni, az biztos: adott egy város, és annak maffiavezére, akit egy csapat inkognitóban utazó zsarunak ki kell iktatni. Kész, ennyi. Gyakorlatilag az utolsó percig tudjuk, mi fog történni, egy-két mellékszereplőt már a színrelépésük pillanatában előre megsiratunk, és tudjuk, hogy a műfaj sok-sok filmjének mindörökké csak a talpnyalója marad, mégis csak hátradőlünk, és élvezzük. Legnagyobb erénye, hogy nem akarja magát komolyan venni, így akár egy szombat estére is ideális társad lehet.