Manapság nagyon kevés sorozat él meg négy évadot, és közülük csak néhány kap méltó zárást, de bátran kijelenthetjük, hogy  a Spartacus közéjük tartozik. Bár a finálé igazán nagy meglepetést nem hozott, ennek ellenére ütött. Méghozzá hatalmasat! Spoileresen a tovább mögött.

Könyörtelen. Így foglalhatnánk össze egy szóval. Az első húsz percről igazán nincs mint mondani- erős felvezetés szaga volt, és amint az várható volt, Crassus fényt derített arra, hogy Koré gyilkolta meg a fiát. Ennek –később- meg is lett az eredménye. Térjünk is rá rögtön a csatára, hiszen ez volt az epizód szíve-lelke.

A lázadók hadműveletei a csata elején élményszámba mentek, hullottak a rómaiak, szállt a vért, miközben látványos snitteket láthattunk madártávlatból az ütközetről.
Aztán szépen lassan elkezdték az aratást a rómaiak is: előbb megölték Lugót, majd Castus, Saxa, és Naevia is követte őt a sorban. Ekkor gyakorlatilag már egyértelmű volt, hogy ki nyeri a csatát, de itt meg kell említenem a finálé talán legnagyobb hibáját-  a lázadók a lovas hadosztályuk megjelenésével előnybe  kerültek, és miután Gannicus-ék pusztítani kezdték a katapultokat,már mindenki azt hihette, hogy borul a papírforma… csakhogy a lázadók előnye mindenféle jel nélkül a semmibe veszett, a lovak eltűntek, és miközben a kicsit klisés Crassus-Spartacus párbaj alatt a csatatérre pillantottunk, Spartacus serege már az utolsó perceit élte.

Agron és Nasir végül túlélte a sorozatot, amire valljuk be, kevesen gondoltunk, főleg egy-két résszel korábban. Agron, a Batiatus-ház egyetlen életben maradt gladiátora végül egy kisebb csapattal sikeresen elhagyta Itáliát- köztük volt Laeta is, valamint egy szabadnak született csecsemő, egy boldog édesanyával.

A sors fintora, hogy Agron volt az egyetlen, aki kijelentette, hogy neki a harc az élete, és sose tudna békésen földet művelni, mert nem neki való. Ennek ismeretében különösen szomorú, hogy a szabadság legnagyobb harcosainak, Spartacusnak és Crixusnak, egyaránt hátba szúrás lett a veszte, míg sokak kedvence, Gannicus a kereszten lehelte ki a lelkét… de legalább nem a totális pusztulást kaptuk, ez is valami.

Emiatt kicsit keserű a szájíz, ennek ellenére a finálé brutálisan jól sikerült, tele remek jelenetekkel (Gannicus arénás kikacsintása pedig egyenesen szívszorító volt) és színészi játékkal (Simon Merrells vitte a pálmát). Tény: az epizód feliratkozott minden idők legjobb sorozatfináléjai közé, közel volt a tökéleteshez. Spartacus utolsó mondatával pedig kiderült az is, hogy mit takart a „Victory“ epizódcím:

„There is no greater victory than to fall from this world… a free man“.

Hát, ennyi volt, így ért véget a legenda feltámasztása. A sorozat, ami a négy év alatt több milliós rajongótábort szerzett magának, végül dícső módon került le a képernyőről. Hiányozni fog.