(2016. okt. 16., 23:35)
Egy nagyrabecsült kollégám, pont ahogy sejtettem, tegnap kielégítő választ adott arra a kérdésemre, hogy miért írta alá az Új Szó felhívását a Népszabadsággal való szolidaritásra. A legérdekesebb a dologban, hogy saját bevallása szerint is bizonyos fokú ellenérzéssel írta oda a nevét és a lista zsákutcás mivoltával is teljes mértékben tisztában volt. Ha valamiben biztos voltam, akkor az az, hogy kollégám válasza meggyőző lesz, és így is lett. És ha valamiben még biztos vagyok, az az, hogy a listán szereplő emberek kb. 75 százaléka képtelen lenne ilyen hitelesen megmagyarázni és megvédeni a döntését. Biztos vagyok benne, hogy olyan személyek is vannak a listán, akik egyértelműen majomkodásból és divatból adták a nevüket a kezdeményezéshez, és hogy csak hebegnének-habognának a kérdés hallatán. Emellett a nevek 80 százalékáról azt is meggyőződéssel állítom, hogy nem írnának alá egy olyan papírt, amennnyiben azon egy jobboldali médium iránti szolidaritás kinyilatkoztatása lenne. És mivel ez így van, nemcsak a listán szereplő ezen emberek hitelessége, hanem maga a lista is gyökereiben kérdőjelezhető meg. Csak azért nem mondom azt, hogy kukába való az egész, mert a nevek 20 százalékát tisztelem és elhiszem róluk, hogy döntésük megalapozott és szintén meg tudnák védeni.
Ami engem illet: természetesen megrágtam magamban a dolgot, és egy percig sem gondoltam komolyabban, hogy aláírnám magam egy ilyen listán. Ha megkérdezik, hogy miért, kész válaszom van rá. Ha lenne időm és energiám, egy könyvnyi hosszúságú választ tudnék írni a kérdésre. Egy másik kollégám, aki csatlakozott ehhez a beszélgetésünkhöz, nagyon találóan kifejezte egy mondatban a lényeget: nem írtam alá, mert nem hiszem hogy bármi jelentősége van és hogy bármin változtatna.
Hát nagyjából ennyi. Egy megszűnt, már nem létező napilapnak (egy szemérmetlen pártlapnak, ezt is tegyük hozzá) a legkevésbé az én toleranciámra van szüksége. A dolgok önmagukban értékesek vagy értéktelenek, ennélfogva a tolerancia a világ legfeleslegesebb dolga: egyetlen embernek, fogalomnak és ideológiának sincs szüksége egy darabka toleranciára sem másoktól. Senki és semmi nem szorul toleranciára a világban, mert minden és mindenki helyet tud foglalni az értelmezési tartományunkban és képes létezni (a Népszabadság esetében nem létezni) önmagában, bárkinek a szolidaritásra, toleranciája és együttérzése nélkül.