Színházi évad 2016/17
(2017. jún. 5., 20:58)
A Győri Nemzeti Színház valószínűleg mindörökké a kedvenc színházam marad, a 2016/17-es évad legjobb előadása viszont számomra az egyetlen olyan darab, amit nem ott láttam: az Istenítélet, a Vígben. Az viszont nem csak az évad, hanem eddigi életem legjobbja is lett. Stohl Buciról nem tudok újat mondani, csak azt, amit már sokszor és sokan elmondtak előttem: lehet, hogy emberként nem szimpatikus, de színészként egy valóságos zseni. Ebben a darabban pedig, az oldalán Herczeg Adriennen, Hevér Gáborral és Fesztbaum Bélával olyat alkotott, amit nem tud a néző egykönnyen elfelejteni.
Ami a győri évadot illeti, érdekes módon egy közepes darabbal kezdődött (Farkasok és bárányok), és egy közepes darabbal végződött. Igen, hiába áradozik mindenki a Bál a Savoyban-ról, de szerintem nem volt szíve. Külleme az volt,elismerem, külalakra egyenesen tíz pontos. Színészei is voltak (Járai Máté 11 pontos, köszönöm hogy ezt az embert megint láthattam, továbbra sincs párja).De történetvezetés terén ez bizony nem volt oké. És bár a színészek, a színek, a szagok, és a táncok sok hézagot betömtek, de egy ekkora lyukat nem lehet maradéktalanul semmissé tenni.
Az évad második darabja, az Augusztus Oklahomában kimagasló volt. Kortárs dráma, a családi viszályok és titkok enciklopédiája, csodálatos Szina Kingával és Töreky Zsuzsával. Aztán jött a Doktor Zsivágó, amire lélekben nem voltam felkészülve. Szavakba nem önthető élmény volt. Mindez pár nappal az Istenítélet után. Sose éreztem még lélekben ennyire gazdagnak (és megterheltnek) magam, mint azon a héten.
Aztán volt még a kisszínpadi Csoda, valamint az Édes életek – mindkettő erős mondanivalóval, erős rendezésben, remek színészi teljesítményekkel. És most szeptemberig semmi? Ajjajj, ebből baj lesz. De hát valamikor a színháznak is pihennie kell.