Nem akartak semmi mást, csak egyedivé válni,
hogy épp miattuk szeressék az egész virágot,
a gyökerét, a szárát, beporzó méhek hadát,
hogy ők válthassák meg az egész világot.
Sok száz szirom, sorban. Látszólag egyformák.
De mégsem, mert én bizony megláttam,
hogy van köztük egy, mi szebb a többinél,
amire mindezidáig hiába is vártam.
Most szomorú e szirom, mert tükörbe néz...
és mindegy, hogy jobbra vagy tán balra fordul,
mert társai ugyanúgy tündökölnek mindig,
s mind arra hajlik, amerre ő is épp mozdul.
Sok hónapja velem van. Kibírt zord telet,
tavaszt, viharokat, viharos civakodást,
de továbbra is bódít fennséges illata,
folytatom hát... a vágyakozást.
Szomorú virágszirom (2013.8.28., 20:10)
