Pozsony megjárva. Ami azt illeti, kib.szottul depresszív érzés sötétedésben nekivágni a fővárosnak, majd sötétben sétálni ott, péntek este, egyedül. A buszban is: vittem magammal Wass Albertet, laptopot, és zenét is, mégis végig csak az eget néztem. Na jó, párszor azért nagyon fejbe akartam vágni az előttem ülő párocskát. Ha nem leghátul ültem volna elbújva, tuti megkérdik, mi bajom.
Maga a meló viszont nagyon jótékony hatású, ez már egyértelmű. A.helyenként egyszerűen "olyan cuki,hogy belehaloook".Kedves és vidám. Szerintem remek kis párbeszédet hoztunk össze. Bár az eleje akadozott, a vége felé már néha magam sem hittem, hogy én beszélek. Az elejét aztán meg is vágtam a beszámolónknak. Ma adás, és nagyon kíváncsi leszek. Hazafelé A.tól még sms-t is kaptam, hogy ügyes vagyok. WTF? :D
De hazaértem, és újra beborult.Egyszerűen nincs kivel írjak. Waaaaa.
|
|