(2016. okt. 3., 12:57)
Úgy gondolom, hogy drasztikusan csökkenteni kéne, de akár csont nélkül el kéne törölni a népszavazások érvényességét előíró 50 százalékos részvételi határt. Ha nyolcmillió szavazásra jogosult ember közül mindössze tíz megy el szavazni, és 6:4 arányban győz az egyik fél, úgy érvényessé kéne tenni a többség akaratát.
Merthogy jól mondja B.Z.: aki elmegy szavazni, az fontosnak érzi a kérdést, az képviseli a választókat, aki meg nem megy el, az egyszerűen csak eldobta a saját véleménynyilvánításhoz való jogát.
Hiába mondják gyakran azt, hogy az otthonmaradás adott esetben egyenlő az igennel, vagy a nemmel. Nem. Aki otthon marad, az tartózkodik, és nem érdekli annyira a dolog, hogy elfáradjon a közeli szavazóhelységbe, ennélfogva nem számíthat a véleménye. Tegnap mégis az övék számított: és ha egy népszavazáson az otthonmaradók döntenek, az megintcsak egy óriási pofon a demokrácia eszméjének.
Magyarországon tegnap 43 és fél százalék érezte fontosnak, hogy szavazzon, azaz több, mint 3,2 millió ember. 3,2 millió ember több mint 98 (!) százaléka mondott nemet egy kérdésre és pontosan ennyi ember szavazata nem ér semmit, csak mert hiányzott még hat és fél százaléknyi szavazó.
Nemrég írtam arról, hogy a magyar nép előszeretettel klikkesedik és tömörül törzsekbe: a népszavazást megelőző hónapokban lehetett a leginkább szemrevételezni ezt a problémát. Egyszerűen az emberek előszeretettel torzították el a kérdést, és változtatták politikai pártok közötti konfliktussá ezt a biztonságpolitikai problémát, aminek amúgy semmi köze az egyes pártokhoz. Mégis a Fidesz, valamint a nagyon rossz szájízzel hozzájukcsapódó Jobbik képviselte az egyik, míg a liberális baloldal a másik vonalt. De miért? Ja, a törzsek... megint a törzsek.
Félreértés ne essék: a kormánnyal és a feltett kérdéssel pusztán a szavak szintjén értek egyet. Sem az eszközeivel, sem a szándékával nem. A népszavazás körüli undorító kampány, a túlzásba vitt hazaféltő monológok és félelemkeltés mind-mind hiteltelenné tették az egyébként releváns kérdést. Egyértelmű, hogy a kérdést nem így kellett volna feltenni, nem így kellett volna propagálni és nem így kellett volna dönteni róla. De mégis ez lett a módja.
És hogy elmentem-e volna szavazni? Valószínű, hogy igen, és nemmel szavaztam volna. Miközben nem vagyok orbánofil, sem fidesz-szimpatizáns. Viszont elém raktak egy kérdést, amire nekem volt egy válaszom. És a válaszom nem az volt, hogy kétfarkú kutyákat rajzolok a szavazólapra mint egy ötéves, vagy egy értelmi fogyatékos (MKKP f*ckoff), a válaszom egy egyszerű NEM lett volna. Még annak a teljes tudatában is, hogy sem egy érvényes népszavazás, sem az igenek és a nemek bármilyen aránya nem hoz érdemi változást a jövőben.
Úgy gondolom, akinek van egy kis esze, az teljes egészében megkérdőjelezi az egész népszavazás körüli hercehurcát, célját, szándékát. És akinek van egy kis esze, az ennek ellenére elment és tett egy kis x-et a nem mellé. Mert függetlenül bármilyen párttól (ugyanakkor függve bizonyos ideólógiának csúfolt beállítottságtól), a kérdésre csak egy válasz van. Nem.