Mondvacsinált korlátok közt neveltek fel engem,
Így semmiképp sem sikerült egyedivé lennem,
És miközben gépiesen imáimat zengtem,
Nem tudhattam,hogy ezzel csak mérgezem a lelkem.
Később aztán omladozni kezdett ez a világ,
Villámgyorsan elolvadt a sok torzító jégvirág,
És kukába vágva a sok eddig használt praktikát
Kidolgoztam egy ingatag túlélési taktikát.
Megélénkült figyelemmel csodáltam a világot,
A temérdek "elméleti világbajnok" diákot,
A rengeteg kemény munkát nem ismerő sumákot,
S a ritka kincsként számon tartott igaz hazafiságot.
De van úgy, hogy csupán egy ember élvezi a figyelmem,
Egy csillag, mi rádöbbent hogy unalmas az életem,
S ha e csillag kialszik egy fülledt nyári éjjelen,
Jön egy újabb, aki végre holdtáncot jár énvelem.
Tágra zárt szemeidnek bénító hatása alatt
Elmém mint a villám két kis részecskére szakadt.
S nem hagyom hogy épp miközénk állítsák a falat,
Ami mögé utolsó reménysugaram szaladt.
S hogyha majd e reménysugár ismételten megtalál,
Vagy éppen a könyertelen erejével elkaszál,
És ahogy az önbizalmam az egekig eszkalál,
Cudar módon élvezem, hogy kitart ez a szalmaszál.
Köszönöm. Nagyon köszönöm ! :) :) :)
Faith in humanity restored !!!