100.VERS
Kérlek, próbáljátok lassan ízlelgetni, mert nem hinném, hogy sietősen átjönne. Persze lehet, hogy lassan sem fog. De tény, hogy az egész estém benne van. Nehéz szülés volt, de íme a jubileumi vers:
Ne aludj még
(2014.5.10., 0:11)
Ne aludj még, kérlek. Nézegessük egymást,
Bújjunk ki közösen az Idő múlásából.
Épitsünk várat, hol még senki sem járt,
Oda, hol a hétköznap mindig elvarázsol.
Ne aludj még, kérlek. Énekeljünk inkább,
Mert mint tücsökhad a nyári éjszakában,
Vagy mint éji farkas, üvöltve a magányt,
Úgy tombolsz versemnek mindegyik sorában.
Ne aludj még, kérlek. Beszélgessünk kicsit,
Ültess fülembe egy kis reménydarabkát,
Hallgasd, ahogy bennem vágy-parázzsá izzik,
S köszöntsd a kéj-isten lángoló alakját.
Ne aludj még, kérlek. Én Tebeléd vágyom:
Testedbe csókolnám eltitkolt álmaim,
És felébresztve a földöntúli mámort
Lágyan libegnénk a káprázat szárnyain.
Nyújtózik a csend. Most aludni térhetsz,
S a finoman rezgő szemhéjadon át
Beléd bujtatom, mint csillagok az éjbe
Egy magányos lélek végső diadalát