I. Disztópia
Zsarnokság illata
házamba bekúszik,
falaim csókolja,
ágyamon elnyúlik.
Kivágom, visszajön,
mellettem szobrozik,
ő az én mostohám,
vigyáz rám holtomig.
Álmaim tengere
mára már sivatag,
elhagyatott partján
homok-hal forgatag.
II. Imádság száll
Menjünk ki gyerekek
füstben bújócskázni,
aztán a kukákhoz
hangyát vacsorázni!
Eldugott sikátor,
innen egy kívánság,
egekbe röppenő,
erőtlen imádság
fújná szét világunk
állott ciánszagát,
várja egy holt isten
buzgó vezényszavát.
III. Megrontott emberek
Lázadnék szüntelen
megkérlek, állj mellém,
győzelmi esélyem
eképp megemelvén!
Nem akarsz? Bánom én,
birkákra nincs szükség,
nyájamat elhagyom,
a többit had´ üssék!
Ébredj fel, barátom,
küzdj a gonosz ellen!
S Te leszel mind közül
a legbüszkébb szellem!
Jövő (2013.1.9., 13:46)
