Erre tegnap találtam rá, és egy csapásra az egyik legnagyobb kedvencem lett. Szívemből szól.
Csontos Vilmos: Elindult a nép
(részlet)
Szeretnék nem írni úgy, ahogyan írok.
Szeretnék nem látni úgy, ahogyan látok.
Nevetni szeretnék - és titokban sírok.
Örömet keresek - s verésre találok.
Szeretnék más lenni, más, mint aki lettem:
Betűt nem ismerő, orromig se látó,
Nagyképűn vigyorgó, mint annyi sok ember,
S mások könnyeiben örömet találó.
Szeretnék nem írni, nem látni - hallgatni.
Csak viselni némán a magam nagy terhét.
S mint a koldusok, az útszélen ballagni.
Cipelni csendesen a magam keresztjét,
|
|