Vége. Ki jön helyette?
A lelkemet megette
és most csámcsog és én bambán nézem...
Szemet hunyjak felette?
Ízlik neki? Kurvára.
Hát gyújtson rá egy cigarettára!
Tüdőzzön, hátha eléri célját...
De már elérte, hagyom hát magára.
A kutya okul a pofonokból, de a félelemből még jobban.
Tovatűnt. Düh van. Nagy csalódás a barátokban.
Most inkább csillagokkal akarok szédülni.
Vagy feküdni egy oltalmazó jászolban.
Hátsó szándék nélkül nevetni,
és hinni az ingatag álmokban.
Csillogó, vörös függöny folytogat,
És holott szorongatott már sok minden,
Nem enged el oly könnyen,
Mintha azt mondaná: Nincs az az isten!
Okultam a pofonokból, de a félelemből még jobban.
Barát nincs, de cél még van, így nincs csalódás a világomban.
(2013.2.14.,22.48)